Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1926

A romanticismustól a symbolismusig. 1863. telén Flaubert George Sand Írónőnek kifejtettea realisztikus vagy mint ő mondogatta, a tárgyilagos regény elméletét. G. Sand abban az időben megbékült már a konzervatív társadalmi rend mindazon intézményével, amelyet fiatalkori regényeiben meg-megtámadott. A 60 felé tartó matróna idillikus történeteiben a derűs világnézet az elbeszélés varázsával és csodálatosan meleg liraisággal egyesül. Ez az erős liraisága tiltakozva szólal meg 1863. febr. 1-én Flaubert-hez írt levelében: „Hogy szívünknek semmi része se legyen müveinkben ! Ezt nem, ezt sehogyan sem értem: ellenkezőleg azt hiszem, másról nem is lehet szó, csak szívünkről; vagy-talán különválaszthatom eszemet és szívemet?" G. Sand fájdalmas sóhajtásában a romantikus iskola legnagyobb vívmányának, a szenvedéiykultusznak, az érzésnek siratását kell hallanunk. Az alanyiság, a lirai hevület mélysége és ereje első és legszembeötlőbb jegye a romanticismusnak. Ez az érzés a végtelenbe lendül, de határozott alakot és kifejezést nyer a romantikus líra programjában, amelyet 1810-ben megjelent könyvében egy szellemes, de németimádása miatt honfitársaitól, elsősorban a nagy Napoleontól gyűlölt francia asszony, Mme de Stael e szavakkal fogalmazott meg: „Az erdők magánya, a határtalan óceán, a csillagos ég alig fejezhetik ki az örök végtelent, amellyel a keresztények lelke tele van." Az új líra, melynek tárgyköre eszerint Isten, a természet, az emberi végzet, Laniartine-nal meg is szólal és hol új alakjával, hol új tartalmával, hol mindkettővel egyszerre hódítani kezd a kontinensen. Schiller példáján lelkesedve Mme de Stael a drámaíróknak történeti tárgyakat ajánl és nyíltan szembehelyezkedik a klasszikus tragédia szabályaival s a drámai hármas egységgel. A dráma terén a romanticismus zászlaját Hugó Viktor bontja ki és 1827-ben Cromwell-jéhez írt előszavában részletesen kifejti a romantikus dráma programját. Szerinte a dráma a való élet hü rajza legyen. Az életben egymás mellett találjuk a jót és rosszat, az erényt és bünt, tehát a dráma is vegyítse a szépet a rúttal, a fönségest a groteszkkel. Hugó elméletének alapja az a következményeiben szerfölött veszélyes tétele, hogy mindaz, ami a természetben előfordul, a művészetben is benne van. Fölösleges részleteznem az új dráma alaki vívmányait. Ezek között Hugó azon tanácsa a legkülönösebb, hogy a még ki nem mondott, de csakhamar uralkodóvá leendő verismus nevében a dráma formájaként a közönséges prózai nyelvet ajánlja. De a tanácsot őmaga S3m követi, lévén a vers az az elpusztíthatatlan fémkeret, amely az író gondolatát és a színész emlékezőtehetségét egyaránt óvja. A vívmányok között hálával kell elkönyvelnünk az időszerűeket, az észszerüeket, A romantikusoknak köszönjük a természetesebb színi hatást, a korrajzot, a természet megfigyelését cs mindazt, amit a couleur locale fogalmával szoktunk jelölni. De Stael asszony csodálattal adózik a német epikának. Ez a csodálata szüli a romantikus epika azon vívmányát, hogy a művészetben, jelesen az epikában a keresztény csodás elemet honosítja meg. Chateaubriand, Lamartinenak ez az epikus mása tör útat az új epopoeának, mig Hugo-nak látványos, izzó szenvedé yektől fűtött, szertelen és bizarr regénye nyomán a góthikus kathedrális a romantikus epika jelképévé válik.