Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1926

3 gott a szeme, midőn a Helikoni Ünnepek pompájáról beszélt ? Azon jóslatánál, hogy a helikoni múzsák újra meg fognak jelenni a kék Balaton partján, csak azon öröme volt igazabb és nagyobb, amelyet érzett az új Helikoni Ünnepek két napján. A nagy irodalmi eseményről beszámoló vaskos kötetet ő szerkesztette ; mi tudjuk, amit szerénysége a kötetből kihagyott, hogy Festetics Tassilo herceg Dr. Lakatos Vincében mily lelkes, mily szakértő munkásra lelt, hogy irodalompártolását nagy őse hagyományában gyakorolja. Íme, városunk életéből egy emberöltő pergett le életeddel kapcsolatban, ó megdicsőült, aki hazánknak, városunknak, iskolánknak jeles munkása voltál. Az Ég megadta neked azt a kegyet, hogy immáron néma ajkaddal is beszédesen taníts: szakadatlan és önzetlen munka után nem földi munkásként földi pihenésre találtál, hanem mint a halhatatlan eszmék bajnoka tanári székből egyenesen a halhatatlan jutalomra sietsz. Mint a szép Balatonodat csókolgató tiszta napsugár, úgy maradjon köztünk szent idealismusod, bizó optimismusod: imádkozzál hazánkért, az ifjúságért, a magyar tanárokért. A szeretet szárnyain vidd az Ür elé diákjaid és tanártársaid Tedeumját, amelyet a te szép munkádért is zengtünk. Jóakarattal, szerető szivvel jártál köztünk: imádságunk és szeretetünk kísér a siron túl. Isten veled! Nyugodjál békében !