Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1926

t Dr. Lakatos Vince 1868. márc. 1. — 1926. junius 27. Dr. Szerecz Imre búcsúbeszéde a megboldogult temetésén. Te, ki mindig a leplezetlen gondolatnak, a bátor szónak, a férfias érzésnek embere voltál, zokon veszed-e most utoljára, hogy szerető rendtársaid és kartársaid, hálás tanítványaid, rokonaid és gyászoló barátaid nem merik megnevezni az érzést, amely megdöbbent lelküket eltölti és orcájukra könnyet sajtol ? Mesterünk, hibának veszed-e, hogy tanítványaid, 33 évjárat nevelése, kiknek lelkében a te vetésedet érlelte meg az élet, hibának veszed-e tőlünk, hogy vasárnap óta Horatius szavait máskép fordítjuk és csak tereád értjük: Multis ille flebilis occidit, nulli flebilior quam mihi ? Az örökkévaló Isten, aki évezredeken átpillant mint a tegnapi napon s aki gondviselő tekintetével kifürkészhetetlen titkokat helyez minden ember életébe, a Tedeumnak diadalmas ünnepét, munkát megszentelő és fáradalmakat felejtető hangulatát szemelte ki arra, hogy szent rendünk, szeretett iskolánk és nemes városunk egy 33 éve fáradhatatlanul dolgozó munkását elveszítse. 33 év egy emberöltőt szinte meghaladó idő, melyet eredményekben eltölteni nagy érdem, de az eredményeket és sikereket egyetlen egy iskolára és egyetlen egy rajongásig szeretett városra és vidékre fordíthatni feltűnő Mult évi Értesítőnkben már nem szólhattunk a gyászról, mely oly fájdalmasan fejezte be az iskolai évet, sem a veszteségről, amely dr. Lakatos Vince tanártársunk halálával érte rendünket és intézetünket. Megboldogult rendtársunk 1926. év májusának végén orvosának tanácsára és főként a mi kérésünkre beleegyezett abba, hogy fővárosi klinikán kezeltesse magát. Mélytüzű szemének meleg tekintetével, amelyet búcsúzásakor köztünk körülhordozott és reményt sugároztató mosolyával köszönte meg jó kívánságainkat, midőn kocsiba ült, hogy az állomásra hajtasson. Nem mertünk arra gondolni, hogy az a mosolya alig néhány hét alatt fájó örökségünkké válik. Orvosának aggodalmai, sajnos, nagyon is alaposak voltak. A klinikán előrehaladott májzsugorodást állapítottak meg, s bár semmi eredménnyel sem kecsegtetett, a beteg kívánságára műtétet is végezlek. Néhány nap alatt a kór végkép rabul ejtette a hatalmas szervezetet és június 27-én kioltotta életét. Rendünk főnöke, dr. Burány Gergely prépost—praelatus úr úgy intézkedett, hogy a férfiút, kinek bölcsője a Balaton partján ringott (vármegyénkben, Balatonszepezden született) és aki harminchárom évig tanított Keszthelyen, halála után is a Balaton partja ölelje keblére. A kegyeletes intézkedés nagyon jól esett mindazoknak, akik tudják, menynyire rajongott a költői lelkű tanár a Magyar Tengerért és nagy megnyugvást jelentett azon barátainak és tisztelőinek, akik dr. Lakafos Vince életét Keszthely városával és a Balatonnal egybeforrva látták, Junius 29-én, Te Deuni napján ravataloztuk fel és junius 30-án temettük kedves halottunkat. Az ünnepélyes requiemetés temetést a boldogult rendtársainak segédletével Stefaits Aladár apátplébános úr végezte. A temetésen az egész város társadalmi különbség nélkül résztvett. A beszentelés után a reálgimnázium tanári karának gyászát a megboldogultnak hálás tanítványa s az Ég kegyelme folytán egyszersmind szerető rend- és tanártársa, Dr. Szerecz Imre tolmácsolta. Dr. Gárdonyi Lajos szerkesztő a Keszthelyi Iparosok Dalköre, Bukvich Béla, balatonszentgyörgyi állomásfőnök az öreg diákok és a Prémontrei Diákszövetség, Dér Ferenc, végzett VIII. osztályú tanuló a reálgimnázium ifjúsága nevében mondott gyászbeszédet.