Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1914

13 s egyre jobban éneklik kardalaikat. S ez a folyton mozgó dalköltészet állandóan megífjul a nemzeti lélek, a magyarság ősforrásából. Mennyi értékes kallódik el, mennyi feljegyzésre méltó, ősi lelket visszahangzó dal száll el a névtelenségbe ! Mennyi teendője akad a folklore-nak ! Miről énekelnek? Kivétel nélkül katona életről hadi eseményről dalolnak. Szinte azt érezzük, mintha a kuruc kor katonája ősi érzéseit támasztaná fel utódjaiban. Lelkesedés, az idegen gyűlölete — amely faj magyarságunk örökös tragédiája hullámzik soraiban. Névtelen harcosaink és énekeseink abban a szent hitben lengetik zsszlójukat, hogy a király hívta őket. íme hagyományos király hűségünk a szociálizmus korszakában! „Megjött a levél fekete pecséttel Megjött a szerb (Később oroszt tesznek a helyébe.) [százezer emberrel Százezer emberrel áll a harc mezején így hát jó anyám elmasérozok én." Ferenc Jóska megizente az hadat Hogy minden cibil tegye le a kalapot Aki huszár nyergelje fel a lovát 10-es honvéd tűzze fel a szuronyát. Kén a névtelen dalos jó öreg királyát, ne menjen hacba, majd elvégzi teendőjét vitéz, magyar bakája. „Ne masérozz édes öreg királyunk Királyunk, királyunk Te csak nézzed, amit majd csinálunk!" Muzsikaszó, víg nótázás közben indul meg a jó magyar baka. Szépen szól a, szépen szól a negyvennyolcas banda