Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1913

ky hoznaa Eloewe hywaa azeert az ew rokonsaganak kopaz lazlonak ffyayt twdnyayllik Adrasth, Belaat es Leuentetk es tanachot ada az zent kyral ewnekyk hogy mynt hamarab ky íwtnanak az orzagbol es meg meenteneek ennen magokat halaltwl, es wgy teenek fvvtwan Chew orzagban Azon ydoeben az három attyaffyak András Bele es Leuenthe nagy zeghenseeghuek okaert yeweenek ky Chew orzagbol, es meneenek lengyel orzagban. . . . Belei azeert ott lakozwan keth magzattot fogada geysaat es lazlot, ez leen yewendoere az nemes zent lazlo kyral, ky meeltan hywattatyk annyarol lengyel lazlonak newezween az ew oesynek neweere.j Az a régi krónika, melyre a legenda hivatkozik, Kézai krónikájának forrása lehet, melyből Simon mester a következőket vette át: «Anno vero Dominice incarnationis DCCCCLXVII. Geicha dux diuino oraculo genuit sanctum regem Stephanum; Mihal vero, fráter Qeiche genuit Wazal et Zar Ladislaum .... Conuocatis igitur ad se Andrea, Bela et Lewenta filiis Zar Ladislai consuluit eis, ut in Bohemiam fugerent festinanter Andreas Bela et Lewenta de Boemia in Poloniam transeuntes a Misca Polonorum duce amicabiliter sunt recepti Andreas autem filium suum Salomonem adhuc puerulum cum consensu fratris sui Bele et filioruin eiusdem Qeiche et Ladislai regem constituit.» 2) Thuróczy krónikája is ugyanezt a családfát állítja össze: « Toxun, genuit Geyckam & Michaelem. Michael vero, genuit calvum Ladislaum &. Vazul. Geycha vero .... genuit sanctum Stephanum regem, ex Sarolth, filia Gyulae Convocatis itaque filiis calvi Ladislai, patrui Sui, scilicet Andrea, Bela & Leventa, consuluit eis, ut quanto citius possent fugerent ; . . . . Ilii igitur in Bohemiam fugerunt Interea Endre, Bela & Levente, qui fugerant in Bohemiam, inde propter inopiam, transierunt in Poloniam Bela vero Dux, ipse in Polonia duos genuit filios, quorum unus Geysa, altér autem Ladislaus, nomine avi sui, est vocatus.t 3) Szent l.-tván közelegni érezvén halálát, minthogy fiú utóda nem volt, Vazult jelölte ki utódának. Gizella királyné azonban megva') Érdy kódex. 395-396. I. (Nyelvemléktár. V. köt. 81-83. 1.) 2) Kézai Simon: «Qcsta Hungarorum» Liber II. Cap. II. és III. 24. 27, 31. (I'. D. 77, 78, 82, 85. I.) 3) Thuróczy krónikája. Cap. XXVII, XXXIII, XXXVIII, XXXIX. (S. R. H. 149. 156, 164, 165. I.)