Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1913

26 ad exstinguendam suorum sitim pari modo a Deo obtinuit,* mondja a Brev arium Romanum. Egy másik kútról ezt írja Podhraczky : «A meg nem vetendő hagyományok pedig főn tartották, hogy Sz. László ezen hadakozásában (a kúnok ellen 1086-ban) Jászó-Döbrödön Abaújban, szomjas katonáinak víz forrást fakasztott a kemény kősziklábul; melynek az oklevelekben is nyoma vagyon.» 4. Szent László füve. Kevésbbé ismert és ritkábban előforduló hagyomány fűződik ahhoz a pestishez, melyet az Oroszországból visszatérő magyar sereg hozott magával. 1093-ban ezrével pusztult a nép, hiába volt minden orvosság, hiába minden könyörgés a templomokban. A nép László elé járult, akinek könyörgésére Isten megmutatta, miképen mentheti meg népét. Sátra előtt kilőtte nyilát. A visszahulló nyíl egy fűnek levelét fúrta keresztül, melynek csodanedvétől a betegek meggyógyultak. Erről mondja Makolany Ignác ünnepi beszédében : «Silentio involvam dire saevientis in Patriae viscera Epidémiáé tempore, insolito hactenus divinationis genere, a Ladislao versus coelum emissas sagittas, ut quam fortuito casu reciduae ferrentur in herbam, eam Alexipharmacon intoxicatis aurae vitio corporibus praeberet in medelam.» Mindezen mondák és hagyományok bő forrásul szolgáltak az újabb költőknek és íróknak. Szerették is költőink ezeket a mondákat, amit az a sok költemény, elbészélés, drámai feldolgozás is bizonyít. Hálás témák is ezek a hagyományok és mondák, mert a képzelet csapongását nem nyűgözi le a történelem rideg igazsága, csupán a hely és a személyek illeszkednek bele abba a korba, az esemény maga a költő képzeletének szüleménye. ') Podhraczky i. m. I. kőt. 51. I. 2) U. o. I. köt. 83. I.