Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1913

23 Szent Lászlónak ilyetén módon való temetéséről azonban a krónikák nem tudnak. Csupán annyit jegyeznek meg, hogy Nyitrán halt meg és Nagyváradon temették el. Ezt az adatot Temesvári Pelbárt «Sermones de Sanctis* című művében említi. «Quum ipse sepulturam sibi elegisset in Ecclesia Waradiensi, Principes autem Hungarie ob ardorem dierum canicularium vellent suum corpus deferre ad sepeliendum in ecclesia Albensi, que propinguioris distantie et brevioris vie erat. Venerunt interim, dietam faciendo ad diversorium, ubi fatigati pre laboré itineris et tristicia dormierunt, Surgentesque de somno, currum, in quo erat corpus beati Ladislai non comparare videntes, contristati sunt, et ceperunt per vias et loca discurrere. requirentes. Tandem conversi ad viam, que ducebat Varadinum, viderunt ecce recto itinere currum ipsum cum corpore in eo posito ultro currentem, sine subvectione cuiuslibet animalis versus Varadinum quo divinitus per Angelos portabatur. Quod miraculum videntes, Deum laudaverunt: et sic iter suum versus Varadinum sine omni hesitatione direxerunt.» Ennek a csodás eseménynek emlékét őrzi még ma is a bencések egy apátsága «Abbatia B, M. V. de Curru, seu l\ereki, iuxta íluvium Kőrös, Ordinis S. Benedicti.» A legtöbb mondai elemet és hagyományt László háborús idejéből meríthetünk. A kűnok, oroszok, horvátok ellen való háborúban igen sok mondai elem van, amit krónikásaink örömmel jegyeztek fel. Néhány eseményt azonban, minő a Tordai-hasadék mondája, nem jegyeztek fel a krónikások, csupán a későbbi kor fűzi őket Szent László személyéhez. Ezen hagyományok és mondák közül a legnevezetesebbek : 1. Szent László imádságára állatok jelennek meg a táborban. Podhraczky így közli: «Mikoron az Oroszok be itettek vóna Magyar országban és nagy dúlás után, nagy vitézséggel haza tértek vóna. Utánnok válta az Szent Király, és mikoron futottanak vóna (Oláh ország) pusztájában, holott minden eledelök el-fogyott vóna.i László félrevonult sátorába és búzgó imába merült. «Fel-kelvén az Szent imádságról, és az tábor felé erede, hát íme nagy sok szarvas, és inők eleiben jövének és számtalan bialok, kik mind le-vetvén az ő keménységöket, nagy sziligyen az táborra menének. Azt látván, nagy hálákat és ditséreteket adának Úr Isten') Podhraczky i. m. ). köt, 75—76. I,