Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1913

Szent László mondák és hagyományok. Mint már említettem, alig van a magyar történelemben, talán Mátyás királyon kívül oly kedvelt alak, mint Szent László. Az a sok monda és hagyomány, ami nevéhez, személyéhez fűződik, élő bizonyítéka közkedveltségének. Már a legrégibb krónikákban találunk hivatkozásokat, utalásokat Lászlóra, akinek alakja és óriási szelleme igen alkalmas talaj volt a mondák kifejlődésére. Természetesen a régi krónikások maguk meg vannak győződve állításuk igazságáról. Pedig a tudákos emberek gyakran a lehetetlent veszik készpénznek, a valóban megtörtént dolgokat pedig lehetetlenségnek állítják, ha a lehetetlenségnek csak legkisebb árnyalatával bírnak. Épen ezért roppant elővigyázattal és mély történeti kritikával kell eljárnunk a krónikákkal szemben, melyek gyakran, jóhiszemüleg avagy kevésbbé jóhiszemüleg megváltoztatják az igazságot, megmásítják, meghamisítják a történelmet. Ép oly elővigyázatosnak kell az embernek a hagyományokkal szemben lennie. A nép gyakran egy kedvenc alakjához fűz egyes egyes eseményeket, egyes jelenségeket kedvelt alakjával hoz kapcsolatba, mely dolgok pedig más időben, más személyekkel történtek. Ezért mindenekelőtt is azt kell vizsgálnunk, vájjon megvan-e a hagyományoknak a valószínűség látszata, és belehelyezhetők-e ama korba, melybe őket a nép helyezi, végül van-e valahol erre vonatkozó történeti, vagy más egyébb feljegyzés. A Lászlóra vonatkozó hagyományokat a legrészletesebben, bő jegyzetekkel ellátva a forrás megjelölésével Podhraczky József állította össze «Szent László királynak és viselt dolgainak Históriája > c. két kötetes müvében.

1) Ezen hagyományok közül a legnevezetesebbek a következők : 1. László látomása a mogyoródi csata előtt. Géza és László seregei már szembenállottak Salamon király seregeivel, ') Oklevelekből, krónikákbúi, hagyományokbúi és legendákbúi össze szedte s ki-adta. Budán 1836. 2