Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1912

108 útjára, melynek — eltekirtve a hőségtől — pompás «selyem» idő kedvezett. Mégis csak szerethet bennünket a jő Isten, mert mire Marcali állomáson kiszálltunk, hogy a niklai Berzsenyi család szívességéből küldött kocsikon Nikiára hajtsunk, a homokos somogyi utakat jó esőtől fellocsolva találtuk. Hosszú kocsisorban, mintha csak követ választásra indultunk volna, vonultunk be a 9 kilométernyire fekvő Nikiára, megállva a régi Berzsenyi kúria előtt, ahol a háziasszony, a költőnek unokája, Berzsenyi Mariska úrhölgy, a Berzsenyi család többi tagjának élén fogadta a legnagyobb szívességgel csapatunkat. Megilletődve néztük meg a szobákat, melyekben valamikor a nagy költő tartózkodott s meghatva álltunk meg kedvenc szobája falán függő olajfestményü arcképe előtt. Innen az óriási kerten át, melynek egykori méhesében Berzsenyi Dánielnek nem egy költeménye született meg, a temető felé vettük utunkat, hogy a többi síremlék közül kimagasló s a Berzsenyi család sírboltját jelölő obeliszk előtt megtartsuk kegyeletes ünnepélyünket. Az obeliszkot 1860-ban állították fel a költőnek hálás utódai s a leleplezés napjára, mely még az elnyomatás korába esett, közel 30 ezer ember gyűlt össze nemzeti tüntetésből. — Mégis csak szivére vette a «Romlásnak indult hajdan erős magyar» a költőnek szavait, mert ily nagy tömegben való megjelenésével megmutatta, hogy a romlást megelégelve, a haladás, a fejlődés, a virágzás rózsásabb ösvényeit akarja s óhajtja taposni. A sírboltot akkorára, mikor az ünnepélyt a Himnusszal megkezdtük, a község tekintélyes számban megjelent lakossága vette körül. Ének után Lusztig Emil VII. o. t. szavalta el Berzsenyinek „Búcsú Kemenesaljától" c. költeményét, Eckhardt Viktor VII. o. t. pedig „A magyarokhoz" c. ódáját. Galambos Olivér VII. o. t. tette le az ifjúság koszorúját ünnepi beszédnek a kíséretében, vázolván benne a költő életét, irodalmi és nemzeti jelentőségét. Kriklák József VII. o. t. szavalta el még a „Fohászkodás" cimü ódát, mire Lakatos Vince dr. főgimn. tanár lépett elő és Berzsenyinek az összmagyarságot érdeklő működéséről emlékezett meg néhány gyújtó szóval. A ,,Szózat"-ot elénekelve, a költőnek unokája, Berzsenyi Sándor űr meghatva mondott köszönetet a család nevében az ünnepségért és meghívta a jelenlevő diákokat és tanári kart vendégszerető házába pompás uzsonnára. Nevezhetjük kirándulásunknak ezt a részét tanulmányi kirándulásnak, mert a magyar vendégszeretetnek tanulmányozására szebb példát aligha találtunk volna.