Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911

32 életnek megfelelöleg napirenden vannak a birtokokban a hatalmaskodások. Sokat és néha hosszadalmasan kell pörösködni a prépostságnak egy-egy hold földért, ma­lomért, söt malomkerékért, hogy igazát a jogtalan kö­vetelők ellen megvédje. Számtalan oklevél tanúskodik a prépostsági jobbágyok igaztalan megtámadásáról, idegen birtokra való áthajtásáról, igazságtalan módon való ott tartásukról, söt nem egyszer azok megöletéséröl. A pré­post és a konvent természetesen minden alkalomból je­lentést tesz, tiltakozik, kéri a királyi biróság és a hites­helyi ember kiküldetését. Említettem, hogy Csorna a magánkegyurasági pré­postságok közé tartozott, de nem maradt mindig azok között, mert már 1485-ben a legfőbb kegyúr, a király a patrónusa. Belyei István prépost halála után ugyanis Mátyás király Apatócsi Gergely csornai prémontréi fo­gadalmast nevezi ki csornai préposttá, akit mind erényei, mind pedig mások dicsérete és ajánlása leginkább mél­tat a préposti süvegre. Teszi ezt a király kegyúri jogá­nál fogva, amelyet ö, mint az ország egyházainak pat­rónusa, patronatusi joga alapján, miként dicső elődei, gyakorol. 1 A prépostság a cserével nem veszíthetett. A germán jogszokás, a «Gewehre,» amelynél fogva a germán föl­desúr a birtokán levő kolostorral szemben nemcsak tisz­teleti jogokat, hanem valóságos tulajdonjogot gyakorolt, nálunk is érvényben volt. De ebből kifolyólag a kegyúr tartozott az illető monostort erkölcsileg és anyagilag tá­mogatni, mindenféle baj és veszedelem ellen megvédeni. S ha valamely monostor felett való kegyúri jog a magán­kegyúrak részéről átruháztatott a királyra, ez mind csak azért történt, hogy annak védelme nagyobb és biztosabb 1 M. M. H. H. III. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents