Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911
28 A politikai élet hullámait sem kerülte el a csornai konvent. Igaz, hogy erre nézve csak egy adatunk van és ezen izben is vesztére politizált. Ismeretes hazánk történelméből az az összeesküvés, amelyet főuraink 1403-ban szőttek Zsigmond ellen. Zsigmond kegyenc uralma és pazarlása vérig sérték az önérzetes nemzet jobbjait. Midőn látták, hogy Zsigmond siklósi fogsága (1401.) után sem javul, sőt folytatja költekezését, nyakra-főre adogatja a királyi birtokokat kegyeltjeinek, sőt nem vonakodik az ország jövedelmét zálogba vetni, elérkezettnek látták az időt, hogy Zsigmonddal végleg leszámoljanak. Számos főúr és főpap, kik között a vezérszerepet K aniz sai János esztergomi érsekprímás, a csornai egyház kegyura vitte, Váradon megesküdtek, hogy Zsigmondot többé nem ismerik el magyar királynak, hanem Nápolyi Lászlót emelik helyébe a trónra, amely szándékukban IX. Bonifácz pápa is segíté őket. Mi sem természetesebb, hogy a csornai konvent követte patronusát és ő is az összeesküvők mellé állott. Tudjuk, hogy az összeesküvés kudarccal végződött, amennyiben Nápolyi László seregét Qarai nádor és Stibor vajda Pápócznál leverték, amire Nápolyi László sietve menekült a tengerpartra, onnan vissza Nápolyba. A mozgalom leveretése után következett a megtorlás. A büntetést a csornai konvent sem kerülte el. Osthfi Gergely, az Osloknak Zsigmondhoz hűséges sarjadéka, Vas- és Sopron vármegyék főispánja kegyetlenül megbüntette a monostort vakmerőségéért: embereivel megrohanta, felgyújtotta, kincseitől megfosztotta, levéltári anyagának nagy részét felégette, a monostor megrémült lakói is alig birtak elmenekülni irattáruk megmentett részével. 1 1 Pór: 181.
