Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911

15 vok nevezték volna így el termékeny fekete földje után, kik a mai Csorna környékén laktak. Első okleveles említése, amellyel rendelkezünk, 1226.ban történik. Márton horpácsi nemes megvádolta István csornai prépostot, hogy ez hat horpácsi jobbágyával éjnek idején a házára rontott s ott öt és Helleus testvérét kegyetlenül elverték. A per tárgyalása Keresztényben (Villa Christiana, Sopron vm.) folyt le egy, a panaszosok és a vádlott István prépost által választott biróság előtt, amelynek tagjai voltak: Gellért a keresztényi templariusok praeceptora, Tádé soproni káplán, Bálint soproni nemes, Salamon, Péter, Sopron község bírája. Mielőtt a per tárgyalását megkezdték volna, a bírák kérdést intéztek a perlekedő felekhez, hogy hajlandók lesznek-e az általuk hozott Ítéletben megnyugodni. Mire lön a válasz : akármelyik fél az Ítéletben meg nem nyugszik, ipso facto elmarasztaltatik. Elkezdődvén a per tárgyalása, a prépostsági jobbágyok tagadták a terhükre rótt cselekményt s azt állították, hogy azt se a maguk jószántából, se mások biztatására nem követték el. A bírák Ítélete ezek után nem lehetett elmarasztaló, mivel maguk is beismerik, hogy «éj volt, senki se látta» a cselekményt. Kénytelenek, mint ilyen esetekben rendesen történni szokott, a humánum testimoniumhoz fordulni és elrendelik, hogy a vádlott hat prépostsági jobbágy ártatlansága bizonyítására esküdjék meg hetvenketted magával. Eskütársaikat vehetik a királyi, vármegyei jobbágyok soraiból és egyéb szabad emberek közül, csak az a fő, hogy jó hírnévnek örvendjenek. Végül a bírák kijelentették, hogy ha a 72 közül 36 megesküszik ártatlanságuk mellett, felmentetnek. Az eskütétel színhelyéül ismét Keresztényt jelölték meg a bírák, amelynek mikor eljött a napja (dátumot az oklevél nem említ), nemcsak