Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911

12 fejtenek ki, amely ép oly fontos egy nemzet életében, mint a régi, szent hagyományok megőrzése, ápolása és követése, és ez: a gazdálkodás okszerű és tervszerű vezetése. Míg a bencések szeretik elhagyott, sziklás helyeken építeni monostoraikat, addig a cisterciták leszállnak a völgyekbe, rónaságra, hol szebb, szabadabb az élet, vidámabb, éltetöbb a természet, hol az emberi kéz szorgalmas munkáját Isten bö áldással jutalmazza. Mocsarakat csapolnak le, erdőket irtanak ki, feltörik a műveletlen földeket és e helyeken virágzó földmívelést kezdenek. Majorjaik (grangia), amelyek a kolostortól mindig csak pár órányira voltak, zöldséges kertjeik valóságos mintatelepek és egyúttal buzditó eszközül szolgálnak a még mindig harcias természetű magyarnak a földmívelés megszeretésére és annak okos irányítására. Tehát fontos szerepük volt nálunk a cistercitáknak nemzetgazdászati szempontból. A prémontréi rendnek magyarországi missiója, mely politikai jellemvonásu, szintén nem kis jelentőséggel bír, amely mintegy szükségesnek is tünteti fel betelepítésüket. Ha a hazai prémontréi monostorokat nézzük, azok legnagyobb részt oly helyen épültek, hol az ö betelepedésük ideién, a XII. század elején, szláv ajkú lakosság élt, pl. Lelesz, Darnó, Mislye, Jászó, Turócz, Csorna, Aszód stb. Most ha tekintjük, hogy a magyar király voit az, aki a rendet Magyarországba betelepítette, a királyi ház volt az, amely a rend elterjesztésén és anyagi jólétének emelésén oly nagy buzgalmat fejtett, világos, hogy a királyi háznak a vallásos elet emelésén kívül még egy másik, szintoly magasztos cél elérését volt határozott szándéka a prémontréi rendre bízni, és ez: az idegen ajkú népeket a még akkor gyenge s maroknyi magyar nemzetnek megnyerni.