Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

64 tetéseinek vizsgálatát. Aki megteszi, látja, hogy túlnyomó részük olyan, hogy egymástól függetlenül is ugyanarra az eredményre juthattak a magyar és a német nyelvújítók, mert az idegent szó szerint fordították és van sok olyan egyeztetés is, amely egyáltalán nem tartozik össze. Kénytelen vagyok megvallani, hogy Rubinyi bizonyításával nem látom bebizonyítva, hogy ,,a Mondolat szókincse sok tekintetben hasonlít a Campe németesitő szótárának anyagához." (id. h. 3. 1.) Bizonyos, hogy vannak esetek, amikor a német szónak magyarral való helyettesítése német mintára történt, de ezek közül a legtöbb régibb keletű, mint a Campe szótára és soknak mintája Klopstock, Lessing, Herder, Wieland, Goethe, Voss stb., egy-egy szava, amit eddig sem tagadott senki; mert tény, hogy Kazinczy és a magyar nyelvújítók főként a XVIII. század nagy német költőinek példái után indultuk. Campe rájuk nézve elkésett. Rubinyi értekezésének második eredményére azt jegyzem meg, hogy abból, hogy „Schulz itt szakasztott úgy jár el, mint a Mondolat. Részint Campe új szavaiból, részint mintájukra önalkotta szavakból gúnyos szöveget állít össze, melyben az új szavak ritkított betűvel vannak nyomtatva s jelentésük számokkal jelzett jegyzetekben az egyes lapok alján van megmagyarázva." (Id. h. 10. lap.) — még egyáltalán nem következik, hogy Szentgyörgyi és Somogyi Schulz gúnyíratának mintájára írták a Mondolatot. Mindenesetre érdekes, hogy Kölcsey erről az iratról, amely olyan rejtett helyen jelent meg, tudott. De utóvégre nem biztos, hogy ő azt olvasta; lehet, hogy csak annyit tudott róla, hogy megjelent és hogy miről van szó benne, milyen módon csúfolja a neologusokat. (Talán egy német folyóiratban olvasta Schulz müvének ismertetését?!.) Hogy a Mondolatban Szentgyörgyi „Schulz új Németségének formájára a rossz Neologokat elmésen kicsúfolja" talán csak azt jelenti, hogy saját szavaikkal teszi azt. Schulz pedig nem volt az első, aki ezt tette. Még a magyar irodalomban sem a Mondolat az első. A bécsi Magyar Músa 1787. évf. 440. lapján jelent meg egy vers, amely Barczafalvi Szabó Dávid új szavait gúnyolja és amely versből hat sort átvett a Mondolat szerkesztője is.

1 Ugyancsak még a Mondolat előtt, 1795-ben jelent meg egy gúnyírat a nyelvújítók ellen a bécsi „Magyar Merkurius-"bíin. (1795. évf. Tol1 vő. Nyr 28: 210. Tolnai Vilmos: Bartzfalvi Szabó Dávid szógyártásának első bírálata.