Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

61 dolgozatait, ismerte-e szótárait? Hogy Campe nevét ismerte, az bizonyos, de azt is valószínűnek tartom, hogy nyelvészeti munkáit nem ismerte, különben egyszer-másszor mégis csak emlegetné... Hirből ismerhette, de olvasni nem igen olvashatta őket. Többet tudott Campe nyelvújító törekvéseiről Kölcsey. Kitetszik ez már íöntidézett mondatából is, de kitetszik azon Szemere Pálhoz intézett kérdéséből is, amelyből kiindulva Rubinyi oly messzeható következtetéseket vont. Kölcsey 1814. márc. 3-án azt írja Szemere Pálnak: „Azon munkáról, mely Veszprémben Mondolat cim alatt jött ki, várok bőv tudósítást. Akarnám tudni, ha nagy-e vagy kicsiny a munka, s ha van-e a végén bizonyos catalógus, mely az új szókat foglalja magában, p. o. Vigallicza stb., s ha az egész munkának tónusa hasonlit-e ahhoz, melylyel Schulz a Campe új németségét csúfolá?"

1 Rubinyi ez idézetből kiindulva kezdett vizsgálódni és végeredményképpen megállapította: 1.) hogy a Mondolat szókincse sok tekintetben hasonlít a Campe németesítő szótárának anyagához 2.) hogy ezt a Camperól szóló gúnyíratot, amelyről itt szó van Joachim Christoph Friedrich Schulz, a maga idejében népszerű regény- és utírajzíró írta. Az írat címe: „Schreiben an den Herm Schulrath C ... . űber seine neuesten Sprachausdehnungsversuche." Csak a szerző halála után jelent meg az irat egy mítaui folyóiratban, amelynek címe: „Wöchentliche Unterhandlungen für Liebhaber deutscher Lektűre in Russland 1805." Rubinyi fölteszi, hogy Schulznak ez a munkája nem maradt eltemetve ebben a kurlandi lapban, hanem különlenyomatban bejárta a nagy Németországot s igy a magyar Mondolat szerzői, Szentgyörgyi és Somogyi is olvashatták s ennek mintájára készült a Mondolat. Azt hiszem, Rubinyi kissé merészen mondja ki ezt a két eredményt. Kevés adattal rendelkezik ezeknek bizonyítására. Azt mondja Rubinyi: „a Mondolatban aránylag kevés olyan szót találtam, amelyiknek németesítése már Campenél meg ne lett volna. Ez német hatást bizonyít, mert idegen szókincsünk nem volt soha azonos a németekével." (Id. h. 3. lap). Azt hiszem, ez kissé erőltetett következtetés. Idegen szókincsünk nem volt soha azonos a németekével? Mondjuk. Bár azt hiszem, legalább felerészben közös volt akkori idegen szókincsünk a németekével. De amely idegen 1 Kölcsey minden munkái IX. k. 230. 1.