Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

55 a franciához, azért inkább a görög mintájára kell azt fejleszteni, mint azt már Voss elméletben s gyakorlatban hirdette. Adelung a bieder, heim, Heimat, Eilcind, sonder, hehr, Reisig, Eigner, trciut stb. szavakat még nem akarta befogadni az irodalmi nyelvbe, pedig most ezeket széltében használják. Fordítások által határozottan nagyon fejleszthető egy nyelv; a nagy német költők mind fordítottak is. (Még Ooethe és Schiller is!). * Lelkes művelői és fejlesztői voltak a német nyelvnek a romantikus költők és írók. Mint a régiségnek lelkes kutatói a szorgalommal tanulmányozott nyelvemlékekből igen sok alkalmas szót hoztak elő a német nyelv bővítésére és tökéletesítésére. Sok régi és tájszó lett ő általuk használatossá. Közülök valók a germán és indogermán tudományos nyelvészet megalapítói is. A német nyelv ügyét lelkesen támogatta a költő E. M. Arndt is. Mindenben tősgyökeres németségre törekszik, kerüli az idegen szavakat s jó német régi szavakat akar újra használatba hozni. Talán még őnála is tüzesebb védője és magasztalója volt a német nyelvnek a tornász Fr. L. Jahn apó. (1778—1852) „Turnkunst"-ja (1816.) előtt hosszabb „Vorbericht" áll, amelyben a német nyelvről szól. Irt nyelvészeti cikkeket és „Deutsches Volkstuni" (1810.) cimü müvében is magasztalja anyanyelvének, az „edle deutsche Heldenspraché"-nak szépségeit. Pathetikus hangon buzdit a német nyelv fejlesztésére s izgat az idegen szavak ellen. Hangsúlyozza kihalt szók felelevenítésének fontosságát, „lm Frwecken scheintodter Urwörter liegt eine wahre Mehrung und Sprachstarkung. Kein Wort ist für ausgestorben zu achten, so lange die Sprache noch in Jugendkraft lebt. Begrabene Wurzeln, die noch grün sind und im vollen Wachstum neue Stamme, Aste und Zweige treiben können, bringen Segen und Qedeihen. Die Schossen und Sprossen altér Herzwurzeln verkiinden einen neuen Frühling nach langer Winterstarre. Da befreit sich die Sprache von Flick-und Stückwerk und geht wieder richt und strack. Ohne das Pflegen der Wurzelkeime wird die Sprache als Saumross und Packthier beladen und muss endlich unter der Last schwerfugiger Zusammensetzungen erliegen. Jedes wieder in Qebrauchj kommende Urwort ist eine reichhaltige Quelle, die den Fahrstrom speiset, den Thalweg aus-