Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910
25 idegen nyelvek szavainak betűszerinti fordítása által. — Erre nézve az általános és főszabály, hogy : űj szót nem szabad önkényesen és minden alapos ok nélkül képezni, hanem csak akkor, ha azt vagy a szükség követeli, vagy a nyelv legalább is egy tekintetben tényleg nyer is valamit általa. De ehhez a forráshoz csak akkor szabad fordulni, ha az első hat forrás egyikéből sem tudjuk a hiányt pótolni. Vigyázni kell arra is, hogy ne használjunk tömegesen új szót. mert az nyelvromlásra és nyelvzavarra vezet. Új szót csak valódi német alkatrészekből szabad képezni. Nagyon megrovandók az ilyen képzések : hausieren, schattieren. halbieren, stolzieren, buchstabieren, lwfieren, vagy dethronisieren, Exjesuit, akatholisch .... Új szók képzésénél szigorúan ügyelni kell a nyelv analógiájára, valamint arra is, hogy az új szó által a rosszul hangzó, kemény, durva szók számát ne szaporítsuk. A német nyelv fejlesztésének igen bő forrása az összetételek által való szóképzés. E tekintetben talán az összes nyelvekkel szemben, a görögöt kivéve, nagy előnyben van a német nyelv. Campe azt mondja : „beinahe jedes deutsche Wort ist heiratsfáhig." De azért a német nyelvnek ezen képességével szintén nem szabad viszszaélni s itt is mértéket kell tartani. Nem szabad félrőfnyi hosszú, szemnek, tüdőnek lehetetlen szavakat csinálni, amint ezt egyesek teszik. — Idegen szók és szóképek fordításánál nem szabad azt hinni, hogy amelyik az egyik nyelvben megvan, annak okvetlenül meg kell lennie a másikban is, mert ennek híjával a nyelv szegény. Egyáltalán nem úgy van. A másik nyelv ugyanazt a fogalmat ép oly jól kifejezheti más módon, más eszközökkel. A német nem mondhatja Uberrock helyett ,Úberall', vagy Zahnstocher helyett ,Zahnheiler vagy ,Zahnarzt\ azért, mert a francia surtout és curedent-i mond. Nagyon óvatosnak kell lenni egész szólások átültetésénél ; csak akkor kell ezeket lefordítani, ha tényleg hiányt vagy tökéletlenséget javítunk meg, mert ha ezt minden ok nélkül tesszük, akkor nem gazdagítjuk vele a nyelvet, hanem túlterheljük. Nem szabad a nyelv szellemével, a nép gondolkozásmódjával ellenkező szólásokat lefordítani ! Ne engedjük, hogy idiotizmusainkat más nyelvek idiotizmusai kiszorítsák. Minden nép őrizze féltékenyen nyelvében az idiotizmusokat, mert ha ezek elvesznek, elvész velők az ő külön sajátos jellege. A kilencedik forrás szabályait az esztétika (illetve stilisztika és poétika) állapítja meg, ezekkel tehát Campe nem foglalkozik, de
