Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

23 sőségben az új szó képzése előtt, ha semmi külön ok nem szól az újítás mellett. De lehet ilyen is. — A fölelevenített régi szónak megvan az az előnye az újonnan képezett fölött, hogy könnyebben lesz általánossá, könnyebben fogadják el. De azért bizonyos óvatossággal kell itt is eljárni. Mert kár volna föleleveníteni olyan régi szókat, amelyek méltán megérdemelték az elfeledést, amelyek esetleg annak idején szintén helytelenül voltak képezve és azért rövid használat után megint eltűntek. Sokszor a felújításkor már nem tudjuk a szó keletkezését. Ezt tudva, nem újítottunk volna föl ilyen érdemetlen szókat, mint angenehm, amely betűszerinti fordítása ennek a latin szónak : acceptus, anheben ennek : incipere, bescheiden ennek : discretus. Rossz réginél többet ér a jó új. Adelung szerint adoptieren helyett a felsőnémetben még él anwűnschen. De ez nem érdemli meg, hogy közhasználatúvá legyen, mert szolgai fordítása a latin szónak. A második forrásra nézve megjegyzi, hogy Lutherrel szemben is szükséges bizonyos óvatosság. Nála még meglehetősen sok olyan felsőnémet sajátság van, amelyeket az irodalmi nyelv nem használ, amelyeknek fölvétele az irodalmi nyelvbe csak zavart és egyenetlenséget okozna. Hogy csak egyet említsünk pl. a für és vor váltakozása. Luthernél is vannak a bibliafordításban félreértett helyek, azért nem szabad őt vakon követni mindenben. Egy szónak esetleges helytelen használatából nem szabad azt következtetni, hogy az illető szónak Luther idejében olyan értelme is volt. A harmadik és negyedik forrásra nézve ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a hét, nyolc és kilencedikre, ezek tehát később kerülnek sorra. Most nézzük az ötödik forrás, a tájszólásokból való nyelvgazdagítás szabályait. E tekintetben Adelung ingadozó álláspontot foglalt el. Müveinek több helyén helyesebbnek tartja a nyelvjárási szók közhasználatúvá tételét, mint újak képzését, másutt azonban annyira korlátozza ezt, hogy alig enged meg valamit. Campe észreveszi, hogy egyik-másik tájszólás sok tekintetben gazdagabb, tökéletesebb az irodalmi nyelvnél. Mért ne vennők hasznát ennek a gazdagságnak ? A nagy költők és írók sikerrel használták ezt a forrást, számos olyan szó lett már közhasználatúvá, melyek Adelung szótárában még mint tájszók vannak megjelölve. Kövessük őket és folytassuk a nyelvgazdagítást még ilyen módon, de tartsuk szem előtt azt, hogy mint minden más gazdagítása a nyelvnek, úgy a tájszólásokból történő is csak akkor jogosult ,,wenn sie (die Sprachbereicherung 1) weder den anerkannten und ivohlgegriindeten