Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

22 előtti emlékei, 2. Luther iratai, 3. ujabb jő német írók Mosheim és Hagedorn-tól napjainkig,

1 4. „Qanz besonders die Schriften der ültern und neuern Schwürmer, und die der sogenannten Feuerköpfe überhaupt, d. i. solcher, in welchen die Einbildungskraft ein entschiedenes Übergewicht über die hőhern Seelenkráfte behauptet.'- 2 Ezek közül soknál találhatók szép és jó uj szók és szólások, meg régi szók és szólások ügyesen alkalmazott uj értelemmel, 5. a nyelvjárások, 6. a rokon nyelvek (svéd, dán, norvég, izland, skót, angol), 7. a német nyelvben magában rejlő termékenység, amelynél fogva ai összetétel, b) képzés által új szókat hozhatunk létre, 8. nyelvgazdagítási forrásnak minden nép mindenha elismerte más müveit nyelvek szavainak és szólásainak szó és betűszerinti fordítását. A latin lefordította a görög szavakat, a francia, angol, spanyol a latin szavakat stb. Ezen példák után bátran használhatja ezt a forrást a német is. Használták is bőven és sikerrel a XVIII. sz. nagyköltői ; végül 9. gazdagítható a nyelv azáltal, hogy a meglévő szókat és kifejezéseket új értelemmel ruházzuk föl. Ezt a kilenc forrást többé-kevésbbé használták a nyelvművelők Campe előtt is, de így határozottan és együtt először Campe állította össze őket. Azt mondja Campe, hogy minden, ami nem a megjelölt kilenc út valamelyikén kerül a nyelvbe, jogtalan szerzemény. Igaz, hogy van ilyen jogtalan szerzemény olyan is, amely már egészen belenőtt nyelvünk testébe, az ilyet már nem vethetjük ki, de a hasonló úton való továbbfejlődést meggátolhatjuk. Campe ebben főkép az idegen szavak változatlan átvételét) érti. Látjuk, hogy az idegen szavak átvételét nem ismeri el nyelvgazdagító forrásnak. A legfontosabb része Campe fejtegetéseinek az, amelyben arról szól, hogy e felsorolt forrásokból milyen elvek és szabályok szerint meríthetünk, hogy a német nyelvet tisztítsuk és gazdagítsuk. Sorba veszi megint a felsorolt kilenc forrást. Az elsőre nézve alapelvül mondja ki, hogy — ceteris paribus — inkább elevenítsünk föl régi szót, mint csináljunk újat. De megjegyzendő, hogy csak olyan esetben részesítendő a régi szó fölelevenítése okvetlenül el1 A XVIII. században csodálatosan gyarapodott és tökéletesedett a német nyelv. A nagy költök rengeteg új szót és szólást hoztak forgalomba, igen sok kihalt szót fölelevenítettek és egy sereg tájszót tettek közhasználatúvá. Ezek Adelung szótárában legnagyobbrészt még nincsenek benne ; amelyek pedig benne vannak, azok túlnyomólag meg vannak bélyegezve, mint helytelen szók. 2 Id. h. 39 I.