Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

18 sabb lesz a nyelv egysége, kevesebb a „kivétel," ami a nyelv megtanulását nehézzé, használatát bizonytalanná teszi. A beszélők szempontjából sokkal kellemesebb, ha csak olyan hangokat kell kiejteniük, amelyeknek kiejtésére beszélő szerveik be vannak gyakorolva. — Egy csupán önmagából fejlesztett és gazdagított nyelv az azt beszélő nép szellemének, kedélyének, erkölcseinek s egyéb jellemző sajátságainak hű tükre. Ha nyakra-főre vegyitjük idegenszerűségekkel, eltűnik ez a sajátságos, faji jellege, amelyet pedig megőrizni minden népnek érdeke, amelynek ösztönszerűleg is eleget tesz. Csak egy minden idegenszerűségtől ment, az illető nép szellemének megfelelő nyelv lehet a műveltségnek terjesztőjévé és fejlesztőjévé. Csak közérthetően előadva lehetnek a nagy szellemek gondolatai az egész népnek áldásos tulajdonaivá. — Mikor nyelvtisztításról és nyelvgazdagításról van szó, nem szabad csak a nyelvnek magának minél tökéletesebbé tételét szem előtt tartani, hanem mindig tekintettel kell lenni az azt beszélő nép érdekeire is. Campe hangoztatta, hogy a szónak és beszédnek közérthetősége fontosabb, mint a szépsége és jó hangzása. Ezt a tételt túlzásba vitték azok, akik — mint Adelung is — azt tanították, hogy a beszédnek egyediili célja az érthetőség és hibáknak tartották a synonymákat, mert, mint mondták, ezek a közérthetőség akadályai. Campenak itt kifejtett elveit korántsem vallotta minden e kérdésekkel foglalkozó nyelvész. A híres Garve pl. hirdeti, hogy az idegen szavak használata egyáltalán nem olyan veszedelmes baj. Ez közös baja a világ legtöbb nyelvének és nemzetének „und bei keiner hat er (dieser Ubelstand) den hőchsten Flor der Beredsamkeit und die vollkommenste Cultur der Sprache verhindert." 1 A latin nyelv nagy számban vett át görög szavakat, a francia latint és olaszt, az angol franciát stb. S nemcsak szókat, hanem egész szólásokat is vettek át s vesznek át még folyton. Az ilyen ellenvetésekre Campe azt feleli, nagy különbség van ám ezen nyelvek és a német közt. Ezek a nyelvek mind rokonok, a német azonban nem rokon velők. Milyen könnyen csinál a francia ezért pl. bármelyik latin szóból olyan francia szót, hogy azon senki sem látja meg az újságot. Pl. a latin —io végű szókból egyszerűen egy n hozzájárulásával mindjárt teljesen a francia nyelv analógiájához alkalmazkodó szó lesz : eontradictio — cont.rediction. Meg az is nagy különb1 Einige alig. Betrachtunger űber Sprachverbesserung von C. Garve, in dem ersten Bande der Beitrage zur Deutschen Sprachkunde, Berlin, 1794.