Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

17 ideje óta azonban fokozatosan kevesebb figyelmet tanúsítanak e tekintetben, „bis endlich der Damm der Sprachahnlichkeit völlig frech durchbrochen und die arme Sprache nunmehr einer graulichen Sündfluth von fremden, zum Theil ganz unverandert gebliebenen Wőrtern, ganzlich preisgegeben wurde." (5. lap.) Ezen a nagy bajon szerencsére még lehet segíteni. Azokat az idegen szavakat ugyanis, amelyek még nem gyökereztek meg a németben, amelyek még nem mentek át a népnyelvbe, ki lehet irtani. És itt örvendetes jelenséget észlelt Campe. Azt t. i., hogy a népnyelvben inkább csak olyan idegen szavak terjedtek el, amelyek valami érzéki tárgyat vagy dolgot jelentenek és így nem okoznak homályt, zavart, félreértést a beszédben. De meg különben is a nép rendszerint gondoskodik róla, hogy a nyelvébe került idegen szók megnémetesedjenek, úgy, hogy ezek úgy beleilleszkednek a nyelv egészébe, hogy már csak szakember szeme és füle képes megállapítani, hogy itt német köntösben idegen szó rejlik. Ilyen pld. Fenster, Pulver, Tafel, Kreuz, Keleti, Priester, Mönch, Nonne, meg még egy sereg, általában az u. n. jövevény szavak. Az ilyeneket nem szabad és nem kell irtani. — E szabály figyelmen kívül hagyása által tévedtek és lettek nevetség és gúny tárgyává a XVII. századi puristák, a „fruchtbringende Gesellschaft" és „deutsch-gesinnte Genossenschaft" túlzói, akik Fenster helyett Tageleuchtert, Mantel helyett Windfangot, Kloster helyett Jungfernzwingert, Nase helyett Löschhornt, vagy Gesichtserkert, Trommler helyett Fellrasslert akartak irni és mondani. Akiknél Theater Schauburg, Vers Dichtling, Fieber = Zitterweh, Pomeranze = Goldapfei, Natúr — Zeugenuitter stb. — Azonban érzéki tárgyak nevei is, ha még nem mentek át a nép nyelvébe, amilyeneknek mondja Campe pl. Facade, Nische, tíalcon szavakat, megnémetesíthetők, sőt megnémetesítendők. Azonban ezeknél sokkal szükségesebb, de könnyebb is Campe szerint olyan idegen szavak megnémetesítése, amelyek elvont fogalmakat jelölnek, mert az ilyenek sok zavart és félreértést okozhatnak olyan olvasóknál, akik nem értik az idegen nyelvet. Ez pedig igen nagy baj volna és mindenképen kerülendő. Tehát a németesítésnek különösen ezekre kell nagy súlyt fektetnie. A második föltett kérdés, hogy szükséges-e a megállapított értelemben a nyelvtisztaság ? Hogy nagy előnyei vannak, ez világos. Mert ha minden idegen szót, mielőtt felvesszük nyelvünkbe, először a mi nyelvünk analógiájához alkalmazunk, ezáltal szoro2