Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

16 Annak a megállapításával kezdi, hogy mit értünk „vollkofflmene Sprachreinheit," tökéletes nyelvtisztaság alatt. Ha tökéletesen tiszta nyelv alatt csak olyan nyelvet akarunk érteni, mely a szó legszorosabb értelmében egészen eredeti és önálló, olyan nyelvet, „die sich mit keiner andern Sprache in irgend einem Punkte berührte, alsó weder einzelne Wőrter, nocli Biegungs- und Verbindungsarten der Wörter, mit irgend einer andern Sprache gemein hatte," úgy természetes, hogy ilyen értelemben tökéletesen tiszta nyelv lehetetlen. Ez csak a szó legszorosabb értelmében vett „anyanyelvinél, ősnyelvnél volna lehetséges. Ez a nyelv pedig ma már nem létezik. Semmiféle származott nyelv, legyen az bármilyen régi s legyen bár ujabb nyelvekre nézve ősnyelv, anyanyelv, amelytől leánynyelvek származnak, nem lehet olyan tiszta, hogy legalább valami közössége ne volna a maga ősnyelvével s testvérnyelveivel. De még maga a tulajdonképeni ősnyelv föltéve, hogy csak egy volt s az a maga tökéletességében egyszerre megvolt ; amit különben komolyan nem lehet föltenni — még maga az ősnyelv is csak addig lehetett tiszta a jelzett értelemben, míg ez volt az egyedüli emberi nyelv a földön .... Ha egészen függetlenül is eltol, egv másik ősnyelv is keletkezett, a két ősnyelv között már biztosan voltak hasonlóságok és egyezések. Bizonyos fölkiáltások, indulatszók, onomatopoetikus, hangutánzó szók stb. Még olyan értelemben is lehetetlen nyelvtisztaságot követelni, hogy egy nyelv csak önmagából fejlődjék, csak a saját tőszavainak továbbképzése által, anélkül, hogy csak valamit is kölcsönözne más nyelvtől. Ahol két nép egymással érintkezésben áll, ott ez lehetetlen. I\ét nép gondolatvilága és külső körülményei, foglalatosságai sohasem lehetnek teljesen ugyanazok. Fogalmak, tárgyak, eszközök neveit egyik néptől átveszi a másik, ha azok érintkezésben vannak egymással. De már lehető és követelhető Campe szerint a nyelvtisztaság olyan értelemben, hogy egy nyelv csak olyan idegen szitkát és szólásokat vegyen át, amelyek a saját analógiájához illeszkednek, vagy amelyeken a fölvétel előtt valami olyan változtatást tett, amely az idegenszerűséget lesimította róluk és a saját analógiájához alkalmazta őket. — Eszerint tehát, mai műszavainkkal élve, kölcsönszavak („Lehnwőrter") használata meg volna engedve, de már idegen szavaké („Fremdwőrter") nem. Campe észrevette, hogy régente inkább érvényesült ez a szabály, a „könyvnyelv" és a finom udvari nyelv