Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

16 Annak a megállapításával kezdi, hogy mit értünk „vollkoffl­mene Sprachreinheit," tökéletes nyelvtisztaság alatt. Ha tökéletesen tiszta nyelv alatt csak olyan nyelvet akarunk érteni, mely a szó legszorosabb értelmében egészen eredeti és önálló, olyan nyelvet, „die sich mit keiner andern Sprache in irgend einem Punkte be­rührte, alsó weder einzelne Wőrter, nocli Biegungs- und Verbin­dungsarten der Wörter, mit irgend einer andern Sprache gemein hatte," úgy természetes, hogy ilyen értelemben tökéletesen tiszta nyelv lehetetlen. Ez csak a szó legszorosabb értelmében vett „anya­nyelvinél, ősnyelvnél volna lehetséges. Ez a nyelv pedig ma már nem létezik. Semmiféle származott nyelv, legyen az bármilyen régi s legyen bár ujabb nyelvekre nézve ősnyelv, anyanyelv, amelytől leánynyelvek származnak, nem lehet olyan tiszta, hogy legalább valami közössége ne volna a maga ősnyelvével s testvérnyelveivel. De még maga a tulajdonképeni ősnyelv föltéve, hogy csak egy volt s az a maga tökéletességében egyszerre megvolt ; amit külön­ben komolyan nem lehet föltenni — még maga az ősnyelv is csak addig lehetett tiszta a jelzett értelemben, míg ez volt az egyedüli emberi nyelv a földön .... Ha egészen függetlenül is eltol, egv másik ősnyelv is keletkezett, a két ősnyelv között már biztosan voltak hasonlóságok és egyezések. Bizonyos fölkiáltások, indulat­szók, onomatopoetikus, hangutánzó szók stb. Még olyan értelemben is lehetetlen nyelvtisztaságot követelni, hogy egy nyelv csak önmagából fejlődjék, csak a saját tőszavainak továbbképzése által, anélkül, hogy csak valamit is kölcsönözne más nyelvtől. Ahol két nép egymással érintkezésben áll, ott ez lehetet­len. I\ét nép gondolatvilága és külső körülményei, foglalatosságai sohasem lehetnek teljesen ugyanazok. Fogalmak, tárgyak, eszközök neveit egyik néptől átveszi a másik, ha azok érintkezésben vannak egymással. De már lehető és követelhető Campe szerint a nyelvtisztaság olyan értelemben, hogy egy nyelv csak olyan idegen szitkát és szó­lásokat vegyen át, amelyek a saját analógiájához illeszkednek, vagy amelyeken a fölvétel előtt valami olyan változtatást tett, amely az ide­genszerűséget lesimította róluk és a saját analógiájához alkalmazta őket. — Eszerint tehát, mai műszavainkkal élve, kölcsönszavak („Lehn­wőrter") használata meg volna engedve, de már idegen szavaké („Fremdwőrter") nem. Campe észrevette, hogy régente inkább ér­vényesült ez a szabály, a „könyvnyelv" és a finom udvari nyelv

Next

/
Thumbnails
Contents