Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

53 ent stb. Egész müvén keresztül folyton hangoztatja, hogy a nyelv egységes valami s ezt az egységet nem lehet és nem szabad bele nem illő részekkel megzavarni; hogy a nyelvnek megvannak a maga törvényei, amelyeket mindig meg keil tartani. Meg is mondja : „In allém dem, was ich öffentlich gegen Sprachmengerei erinnert, bin ich von dem Satze ausgegangen : dasz die Sprache ihrer Natúr und ihrem Wesen nach eine Einheit sei." 1 Nem tűri a félig német, félig francia képzőket sem, milyenek : iren, irer, irlich, irbar, irung; aztán hangoztatja, hogy milyen visszás dolog, hogy a német francia végzeteket latin kiejtéssel mond, mint ezekben : Convention, Compliment, Argument. Ezeket is ki akarná irtani. Folyton a logikával hozakodik elő. A logikátlanságokat irtani akarja a nyelvből. Azt mondja, egy nyelvben az idegen szavak olyanok, mint szép, gyöngéd női arcon a durva szakáll, vagy kutya farkán a pávatoll. Hogy milyen túlzó Kolbe, bizonyítja az, hogy ő még 1823-ban is „hőchstverdorben"-nak mondja a német nyelvet ! Különben Kolbe a nyelvet főként mint művészi alkotást, esztétikai szempontból tekinti. 1813-ban megjelent Kolbenak egy másik müve: „Abgerissene Bemerkungen iiber Sprache. Ein Nachtrag zu der Schrift über Wortmengerei." Ugyanazon érvek vannak benne, mint az előbbi könyvében és a már ott is rengeteg nagy számú példát még itt is nagyon sokkal szaporítja. Megtámadja azokat, akik elméletben az idegen szók ellen beszélnek, a gyakorlatban azonban maguk is vétenek e tekintetben. Ilyenek már Leibnitz, aztán Gottsched, Lessing, Adelung. Kolbenak "ismertebb s legnagyobb müve „Über den Wortreichturn der deutschen und französischen Sprache, und beider Anlage zur Poesie, nebst anderen Bemerkungen Sprache und Literatur betreffend." Három vastag nagy kötet. Második kiadása 1818-ban jelent meg. A mű előszavából megtudjuk, hogy már az 1799 1803. években írta a szerző. A műben végigmegy a német és francia nyelv egész rendszerén s mindenben összehasonlítja a két nyelvet s mivel azt tartja : „Den Reichtum einer Sprache begründet teils ihr Wortinhalt, und sofern ein betrachtlicher Teil desselben aus den Formen der Ableitung hervorgeht, die Menge und Ergibigkeit diescr Ableitungsformen, teils ihr Vorrat an Wortverbindungen oder an Wendungen und Redensarten,"- azért sorban összehasonlítja a német és francia nyelv 1 lü. munkájának 221. 1. s Id. mű I. k. 100. I.