Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

30 is. — A negyedik és ötödik „darab-"ban pedig Heynatz boncolgatja Wieland Gráciáit. Wieland is azon irók közé tartozik, akik megszívlelték a puristák bírálatait s müveik későbbi kiadásaiban sok idegen szót és kifejezést némettel helyettesitettek. Ezekre majd még visszatérünk. A „Grazién" itt birált ujabb kiadásában is Attitűdé, Hymne, Magié, Kopien, simpel idegen szavak helyébe a Stellung, Gesünge, Zauber, Nachbilder, einfültig német szavakat tette Weiland; de a biráló még evvel be nem éri, hanem minden idegen szó helyett németet akar. Tesz néhány kisebb jelentőségű nyelvhelyességi megjegyzést is. A hatodik és hetedik darabban folyik Löwe értekezése „Bemerkungen über den Ausdruck in Goethens Iphigenie." A biráló is tudja, hogy itt egy a maga nemében legtökéletesebb remekművel áll szemben. Észreveszi a,,griechische Feinheit"-et, a „stille Grősse"-t s megjegyzi: ,,die Rede verbindet edle Einfalt mit Kraft, Würde, Wohlklang und der feinsten Gewandtheit." Látja, hogy a műben tömérdek szépség van, de szerinte találkozik benne itt-ott egy tökéletlenség is, amelyet, ha lehet, szintén ki kellene javítani. Lőwe aztán nem annyira a szavakat, mint inkább a képes kifejezéseket, metaforákat stb. figyeli, ezekre tett megjegyzései azonban bennünket itt nem igon érdekelnek. Egy megjegyzését azonban ideirom: Goethe ezen kifejezéséhez: „Von Trojens lungexvandtea Mauern" ezt a megjegyzést fűzi: „Eine umgewandte Mauer ware allenfalls eine solche, deren innere. Seite herauswarts und deren aussere Seite hineinwárts gekehrt worden ist .... die Trojischen Mauern waren unigestiirzt. Wahrscheinlich ist dieser Ausdruck dem Dichter zu gemein, oder zu abgenutzt gewesen. Alléin so empfehlend auch die Neuheit ist, so kann sie es doch nur in Begleitung des Wahren und Schicklichen sein. Hingestiirzten würde mit einein gleichen Sylbenmaasse auch den Vorzug des edleren Ausdrucks verbinden." Ilyen szőrszálhasogató megjegyzéseknek nem igen örvendhetett Goethe! . . A nyolczadik darabban Kinder/ing birálja Foss költeményeinek nyelvét. Néhány általánosabb érdekű megjegyzést kiemelek a bírálatból. „Ihr lockiges Haupthaar" — ,,halbzerstreut unt den Nackeri", ezen kifejezések vizsgálatával kapcsolatban Kinderling azt mondja: „Diese und áhnliche Redensarten sind Grácismen, die dem Dichter verstattet werden müssen, übrigens őfters Undeutlichkeiten veranlassen und in der ungebundenen Schreibaxt biliig vermieden werden . . . Einige dergleichen Redensarten sind schon bekannt und verstandlich genug, z. B. den Stock in der Hand, den Degen an der Seite, den Hat