Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

28 nem a társaság. Elvként hirdeti, hogy tekintélyekre nem fognak hivatkozni, még a nyelvszokást sem ismerik el föltétlen tekintélynek, ha az önkényes ; csak akkor hódolnak meg neki, ha a nyelv analógiája és az ész mellette szól. A füzetek beosztására nézve úgy tervezik, hogy minden füzetben legyenek : I. egy klasszikus mü megvizsgálása nyelvi szempontból (ausführliche Beurtheilungen der deutschen Musterschriften in Ansehting der Sprache), 2. alkalmi nyelvi hibák megigazítása kisebb jelentőségű írók müveiben, amelyeket azonban sokan olvasnak, 3. ellenbírálatok, 4. egyéb nyelvészeti értekezések, 5. kérdések és feleletek. Nem akarnak erős hangú, forradalmár kritikusok lenni, hanem méltányosak és finomak. Minden munkatárs használhatja a saját meggyőződése szerinti legjobb helyesírást. A füzetek nem fognak előre megállapított egyenlő időközökben megjelenni, hanem akkor, amikor egy füzetre való anyag együtt van. A nyelvhelyesség megállapításánál vezető szempontok : 1. az analógia, 2. kétes esetekben, ahol a nyelvszokás még meg nem állapodott, igyekezni fognak érvekkel dönteni, 3. az eléjök kerülő kifejezéseket logikai, grammatikai és esztétikai szempontból Ítélik meg. Az első szempontból pl. Campe helyesebbnek tartaná, ha Weltteile helyett azt mondanók Erdteile, a másodikból, ha a seinen Marin stehen helyett seinem Mann stehen lenne általános, a harmadik szempontból pedig selbst-stCindig helyett azt mondja és írja selbstündig. — Azok, akik csinálták ezt a folyóiratot, élénken foglalkoztak vele, de a nagy közönség nagyon kevéssé támogatta, úgy, hogy három évi fönnállás után, kénytelenek voltak beszüntetni. — A következőkben a folyóirat tartalmát fogom röviden ismertetni. Csak a fontosabb cikkeket emelem ki és azoknál is inkább az elvi részeket, meg a jellemző példákat. Leginkább azáltal vonták magukra a „Beitrüge" a kortársak figyelmét, hogy meg merték bírálni a látszólag sérthetetleneket, a XVIII. század nagy klasszikus költőit és íróit. A „Musterschriften"-ek bírálatát Eschenburg kezdi meg Haller költeményeivel. Sokszor kicsinyes dolgokat kifogásol és jelentéktelenségeken akad fönn. Hibáztatja pl. a von fernen kapcsolatot, amelyet Haller a rím kedvéért használt a von ferne helyett. Z.ehen-1 is kijavítja zehn-re, fürt vor-ra. Általánosabb érdekű megjegyzéseket nem igen tesz. — A második ,,darab"-ban Anton bírálja Herder könyvét : „Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit." (Riga és Leipzig, 1784.) Ehhez az értekezéshez a lapok alján Campe maga is sok jegyze-