Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1909

38 anyag és külsőleg használt kendőzőszerek alkalmazásával véglegesen el nem távolítható, mert hiába törülgetem és kenegetem bármivel is a tükörnek homályos külső foltjait, a foltok nem fognak eltűnni, amennyiben e homályos helyek a tükörüveg belső, ezüstös, pirosfestékkel bevont rétegén keletkeztek. Bőrünknek 2-ik főrétege a sokkal vastagabb kötőszövetből álló irharéteg. Ennek felső részében már idegvégkészülékek és finom hajszálerek, aljában gomolyszerü, porusokban végződő izzadságot elválasztó mirigyeket és szőlőfürtszerü faggyú mirigyeket látunk, melyek a bőrt és a hajat látják el kellő zsiradékkal. Az irharéteg a felületén végződő, kucsmagombaszerü tapintó idegvégkészülékek miatt nagyon érzékeny. Mikor szülői minőségünkben türelmünkből kifogyunk és pars pro toto figurával élve, vigyázz a bőrödre helyett az irhát emlegetjük bonctanilag is helyesen fejezzük ki magunkat, mert tényleg az irha bőrünk érzékeny, nevelési célok ingereinek felfogására nagyon alkalmas része. Az irha legalsó rétegében sokszor vastag zsírréteg (szalonna) keletkezik, mely mint rossz hővezető, a melegvesztességet korlátozza. Bőrünk tehát nemcsak belső nemesebb szerveink külső védőburka, nemcsak testünk hőmérsékletének szabályozója, hanem verejték mirigyeinek működése miatt fontos kiválasztó és lélegzőszerve is, amely a szervezetre feleslegessé vált viz egy részét verejték alakjában elpárologtatja. Naponta átlag egy liternyi folyadék távozik el ez úton a szervezetből. Ha bőrünknek csak kétharmadát kaucsuköltönnyel a párolgásra alkalmatlanná tennők, csakhamar bekövetkeznék a halál. Hogy belső szerveink szövettanáról is némi fogalmunk legyen, nézzük meg a poétikus vonatkozásokkal felruházott szervünknek, a szívnek vázlatos átmetszetét. Ez azon szerv, melyet a költők és szerelmesek azon édesen fájd érzésnek székhelyévé tesznek, de a bonc és élettan egyszerűen azt mondja róla, hogy a szív szabálytalan kúpalakú, húsos szerv, a vérkeringés központi szivattyútelepe, amely az érrendszert betöltő vért keringésben tartja. A két tüdő között fekvő ökölnyi nagyságú szíven, melyen a már kívülről is látható barázdák azoknak a válaszfalaknak felelnek meg, amely a szívüreget négy részre osztják : a felső jobb és bal szívpitvarra és alsó izmosfalu jobb- és balszívgyomorra. A jobb szív teljesen el van választva a baltól, ellenben mindkét pitvarból