Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1909

22 veik nincsenek. Nagyobbára helyhez kötött tengeri állattelepek, melyeknek szaru, mész, vagy kővázuk van. Nálunk a Balatonban 5 faja él — mind kovaszivacsok; szúrós, hegyes tűi csak a vázát képezik az állattelepnek. Állati voltukat nehéz megértetni. Nem is próbálom meg, de higyjék el kérem, hogy igazat mondok. Élő állapotban ezek is szocialisták, de a kevésbbé veszedelmesek csoportjába tartoznak, mert nem csipnek, holt vázuk tűi azonban a Balatonban való fürdés közben nagyon is szúrósak. Az édesvízi szivacsok a Balatonban heverő ágakat sokszor vastag kéregként vonják be. A magyar nép a telepet „vizi gyöngy" nek nevezi és gyűjti; zsirban megpörköli és szaggatások ellen kenőcsül használja, aminek értelme, hogy a finom kovatűk, amelyek a vázat képezik, a bőrre dörzsölve, izgatják a bőrt s ezután a vérnek belső pangása csökken. „Gyászpirító"-nak, halálszégyenítőnek nevezik. Nagyon jámbor, engedelmes állattelepek a szarúanyagból álló mosdószivacsok rugalmas holt vázrészei ; ahány nagyobb lyukat látunk rajtuk, annyi állatocska élt együtt testvéri szeretetben egymással, a számtalan apró nyílásokon viz és az abban foglalt szerves táplálék áramlott keresztül testükön. Különösnek fog talán feltűnni, sőt gyanakvóbb természetű hallgatóim közül egyikének-másikának kételyei is támadhatnak az iránt, hogy a fejjel nem bíró alsóbbrendű állatok többnyire mind mikroskopikus kicsinységüek, vagy mély tengeri alakok. Megnyugtatásukra megemlítem, hogy élnek a tengerben elég nagy, már bélcsatornával, idegrendszerrel és több más szervvel bíró állatok, minők a tengeri sünök, tengeri csillagok, tengeri liliomok és tengeri ugorkák, melyek már a fejlettebb harmadik állatkörbe, a tiiskebőrüekhez tartoznak és fejük nincsen. Egyesek ezek közül, minők a tengeri sünök meszes külső bőrük likacsaiból kinyújtható, viztől megmerevedő u. n. lábacskáikkal a tenger fenekén lassan ide-oda mászkálnak. Az élő tengeri csillagok hajlítható karjaikkal a tenger vizében úsznak. Karjaikkal ragadják meg zsákmányukat is. Széles zsákszerű igazi gyomrukat szájukon kifordíthatják, ráborítják az áldozatra és megemésztik. Karjuk, ha letörik, tovább él, az egész állatot regenerálni képes. Bizonyára ezeknek tanulmányozása közben gondoltak először orvosaink a merész gyomormosásokra, ezeknek életszivóssága adta