Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1909

14 karjait és a csúcson összekunkorítja, amidőn nagyon hasonlít hoszszú nyélen ülő virágbimbóhoz. Mikép élhetnek meg magasabb szervezetű állatok, sőt halak is a nagy víznyomás dacára a nagyobb mélységekben ? A tenger lakói nem a légi, hanem a vizi életre vannak teremtve; az életökhöz megkívántató oxigént nem a levegőből, hanem a vizből kapják. Testükben levegővel telt üregek nincsenek s a tengerek vize ép úgy áthatja testüket, mint bennünket a levegő. Leghelyesebben vizbe mártott szivacshoz lehetne őket hasonlítani, melynek a legparányibb hézagába is beférkőzik a viz. Ennek következtében a felettük levő magas vízoszlop nyomását ép oly kevéssé érzik meg, mint mi a reánk nehezedő légoszlop súlyát, mert a víznyomás náluk is minden irányban, kívülről úgy, mint belülről, egyszerre hat egész testükre. A legnagyobb mély tengeri szivacs, az átlyukasztott vázu Vénusz kosárkája (Euplectella), melynek a legfinomabb kovaszálakból készült háza legjobban kristálypalotához hasonlítható. Szállást ád e szép helyhezkötött állattelep tengeri rákoknak, melyek házbér fejében ellátják táplálékkal. Nem helyes tehát a laikusok között nagyon is elterjedt, valószínűleg a regényolvasás szülte ama nézet, hogy emberek sétálgatnak a tenger mélységes fenekén, hogy oda munkások lehatolnak oly célból, hogy ottan telegráfdrótokat húzzanak és javítsanak. A telegráf-kábeleket felülről sülyesztik alá és felülről halásszák ki, ha már rájuk fér a javítás. Vizsgáljunk meg behatóbban egy ilyen mély tengeri állatot. «E furcsa, félméter hosszú halnak, melyet e vetitett képen méltóztatnak látni —• igen karcsú törzse angolnára, feje pedig leginkább a pelikán csőrére hasonlít ; mellső és hátsó úszóit már csak igen apró dudorodások helyettesítik, szeme pedig csaknem egészen visszafejlődött. Szája üregének falai, vagyis pofái nagyon tágítható szövetből vannak alkotva. Akárcsak a vezeklő világtalan, úgy fetreng az — Eurypharynx pelecanoides — a tenger iszapjában. Szinte megsajnálja az ember az Úr Istennek ezt a vak. teremtését, de csak addig, míg szokásait meg nem ismeri, mondja Örley László, *) a mély tengerek lakóiról szóló szép értekezésében. Mert felette félelmetes lakója ez a mély vizeknek. Gyanútlanul úszik feléje egy ha*) A tenger mélységeinek életéről. Budapest 1890.