Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908

37 bizmutsók, polonium stb. A rádiumból ugyanis állandóan képződik emanáció, mely bizonyos idő muiva ismét rádium A, B, C, D-vé alakul át. A rádium D hozzátapad az ólomsókhoz és alkotja a radioaktív ólmot, terméke pedig a rádium F a bizmut és tellurvegyületeket teszi aktivokká. A rádium átalakulására vonatkozó s részben kísérleti alapokra támaszkodó elmélet fontos következményeket tartalmaz, melyek igen közelről érintik a modern khémiának egyik nagy jelentőségű alapelvét, az anyag megmaradásának princípiumát. Ezen elv szerint bizonyos zárt rendszeren belül az anyagot nem lehet semmiből, hanem csak más, már meglevő anyagból termelni, vagy más szóval az eredeti s a keletkezett anyag mennyiségének összege állandó érték a mondott rendszerre nézve. A rádium azonban önmagából ujabb anyagokat képes létrehozni anélkül, hogy anyagmennyiségében mérhető fogyatkozás volna észlelhető. Történtek ugyan kísérletek a rádium anyagának fogyatkozására vonatkozólag, de minden pozitiv eredmény nélkül. Kénytelenek vagyunk tehát e hasznos elvet, melynek nagy köszönettel tartozik a khemia, elvetni, vagy olyan hipothezis alapjára helyezkedni egyenlőre, mely e fontos elvet magában foglalja s egyúttal a jelenségeket képes minden oldalról megvilágítani. A hipothezis azonban semmi esetre se lehet olyan, hogy csak a jelenségek lefolyására szolgáló egyszerű magyarázatként szerepeljen. A modern hipothezistöl megkívánjuk, hogy legyen fáklya, melynek fénye bevilágítson a még ismeretlen tünemények birodalmába; legyen jóslat, melynek szavai után indulva, bepillanthassunk a jövő titkaiba. Ha e tulajdonságokkal nem bír e A rádium és az anyag megmaradásának elve.