Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908

33 Nem elegendő a khémiai atomot tekinteni az anyag legegyszerűbb alkotó részének, hanem az atomot is bizonyos feltételek mellett létező, kisebb anyagi részecskékből álló rendszer gyanánt kell felfognunk. Ha a rendszer egyensélyban van, akkor a khemiai atom természete változatlan marad. Mihelyt azonban J valamely ismeretlen hatás következtében az egyensúly megszűnik, az egész rendszer más alakot ölt. Egyes részecskék elszakadnak a többitől s mint a felrobbant puskapor gázaitól kilökött golyó, nagy sebességgel hagyják el az eredeti atomrészecskék csoportjait. Ha most feltesszük, hogy a rendszertől elszakadt atom részecskék egy része ismét egyensúlyban levő újabb rendszert alkotnak, a másik rész pedig tova repül a térben, míg a levegő, vagy más anyagokban akadályra nem találnak, könnyű megmagyarázni az emanáció és a tőlük kibocsátott a sugarak keletkezését. Egyúttal az is következik, hogy az emanációnak, ha anyagnak fogjuk fel, kisebb atomsúllyal kell birnia, mint a rádiumnak. Mérések tényleg azt mutatják, hogy az emanáció atomsúlya a rádium atomsúlyának csak bizonyos tört részét teszi. Ha az emanációt a rádiumtól elválasztjuk, akkor vele ugyanaz történik, mint előbb a rádiummal. Bizonyos tört része az atomoknak állandóan szétbomlik s a szétesett részecskék egyrészt újabb és könnyebb atomokból álló rendszert alkotnak, más részük pedig a sugarak alakjában sugárzik a térbe. A másodrendű bomlással képződött anyag nem volna más, mint az a szilárd csapadék, mely a testekkel közölt aktivitás forrását képezi. Kezdetben csak a sugarakat képes kibocsátani, hosszabb idő múlva azonban feltűnnek a ji és y sugarak is. Az utóbbi körülmény 3