Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908

24 « sugarak. A |3 sugaraktól lényegesen különböznek az r. sugarak, mert csak igen erős mágnes terében hajolnak el eredeti egyenes vonalú pályájukból. Az eltérés pedig olyan csekély, hogy igen nagv sugaru kör ívével ábrázolható. Jellemző rájuk különösen az a körülmény, hogy épen ellentétes oldalra hajolnak, mint a p sugarak. Ha tehát a [í sugarak negativ elektromos töltéssel vannak ellátva, az a sugaraknak természetszerűleg pozitiv elektromossággal kell birniok. Kísérleti alapon azonban még nem sikerült az a sugarak pozitív töltését kimutatni. Sajátságos jelenséget észlelhetünk akkor, ha az a sugarakat kicsiny, cinkszulfiddal bevont ernyőre ejtjük s az ernyő fluoreszkáló fényét erős nagyítóval vizsgáljuk. Az ernyőn ugyanis hol itt, hol amott felvillanó apró fénypontokat látunk, melyek egészen olyan benyomást tesznek ránk, mintha apró robbanó lövegek érkeznének a rádiumsóból az ernyőhöz, melyek az ütközés pillanatában felrobbannak és világítanak. Ezt az érdekes tüneményt, melyet scintillálásnak neveznek, egyedül az a.sugarak képesek létrehozni. Ha ugyanis az a sugarakat vékony alumínium lemezzel elfojtjuk, a jelenség többé nem észlelhető. E sajátságos tünemény önkéntelenül is arra a gondolatra vezet bennünket, hogy az a sugarakat igen apró golyócskáknak, talán atomoknak tekintsük, melyek a rádiumból veszik eredetüket. Valóban ezt is tesszük. Alkalmas berendezésekkel a mondott részecskéknek tömegét is meghatározták és azt találták, hogy épen akkora, mint a heliumatom tömege. Így aztán az x sugarak nem volnának egyebek, mint a rádiumból kiröpített heliumatomok, melyek pozitiv elektromosságot visznek magukkal igen nagy sebességgel.