Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908

9 Épen úgy, mint Becquerel az uraniumsókat, má- Kadioaktivsok a ritka földfémeket vették vizsgálat alá. Csak- '

inyagokhamar kiderült, hogy a thoriumvegvületek is képesek Becquerelsugarakat kibocsátani, de jóval kisebb mértékben, mint az uránium vegyületei. Azokat az anyagokat, melyek Becquerelsugarakat képesek kisugározni, Sklodowska Curie asszony indítványára radioaktív anyagoknak, viselkedésüket pedig radioaktivitásnak nevezték el. Fontosnak látszott annak a kérdésnek eldöntése, hogy csupán az uránium, vagy thorium jelenlétéhez van-e kötve a radioktivitás, vagy pedig a vegyülés különböző módja is befolyással van a sugárzó képességre. A kísérletek azt mutatták, hogv csak elemhez kötött tulajdonságról lehet szó, mert bármilyen vegyület egyenlő aktivitást mutat, ha egyenlő mennyiségű urániumot vagy thoriumot tartalmaz. Azonkívül sem hő, sem halmazállapotváltozások nem képesek megváltoztatni az anyag radioaktivitásának eredeti nagyságát. A radioaktivitás nagyságát egyszerű tapasztalat alapián állapíthatjuk meg. Tudjuk ugyanis azt, hogy az uránium és thorium vegyületeiből kibocsátott Becquerelsugarak hatása alatt a gázak elektromos vezetőképességet nyernek, mely annál nagyobb, minél intenzivebb a sugárzás. A nyert kisebb, vagy nagyobb vezetőképességnél fogva a gáz kisebb vagy nagyobb erősségű áramot képes átbocsátani. Nem kell tehát egyebet tennünk, mint az áthaladó áram intenzitását bizonyos idő múlva megmérni. Az a vegyület, mely ugyanazon körülmények között bővebb áramot képes átbocsátani az állandó vastagságú levegő, vagy gázrétegen, természetesen nagyobb ak-