Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

áé nem szívelhetik őket és kegyetlenek a kezükiigyébe kerülő lényekkel, durván, szívtelenül bánnak el felebarátaikkal is. Ugyanezt a történelem is néhány szembeötlő példával igazolja. Domitianus római császár, a komor, embergyűlölő zsarnok, kinek csakis lovagjátékok, állatviadalok, az emberek kínzása és kivégeztetése okozott örömet, római írók szerint kínzásait legyeken kezdette és már mint gyermek, kegyetlenül bánt minden élő lénnyel. Természetes, hogy ha a gyermek kedvtelésből kinozza az állatot, szíve mindjobban és jobban elfásul, elkérgesedik minden szelídebb érzéssel szemben és végre annyira megkeményedik, hogy abban is örömét leli, ha emberek fölött is hatalmaskodhatik, pedig mekkora veszedelem rejlik abban, ha ilyen rosszakaratú, kegyetlen ember nagy hatalomra tesz szert ! Az ilyennek lelke most csakugyan kész talaj a gyilkosság gondolatának megtermésére; csak az kell, hogy a szenvedély szele a magot oda vigye. (Apponyi Albert gróf szavai.) Legtöbb gyermek ugyan született állatvédőnek nevezhető, menynyire tiltakozik romlatlan szíve a konyhai kegyetlenkedéseken — baromfiak, malacok, báránykák legyilkolásán, habár nem is látja a véres munkát — gyűlöli a szakácsnét, nem eszi meg a pecsenyét, mily utálattal fordul el a vadásztól, ki meglőtt nyulacskával vagy fácánnal állít be hozzánk, ha utcán lovat vagy szarvasmarhát ütlegelni lát, mennyire felébred benne a könyörület érzelme és igazságszeretete, mennyire megszeretné az állatkínzót büntetni. De ha szeme láttára ölik meg a baromfit, a halat elevenen feldarabolják előtte, a rákot, a csikót élve megfőzik, ha körülállhatják a helyet, ahol a disznót vagy nagyobb állatot elkábítás nélkül, hozzá nem értő emberek, sokszor ügyetlen kegyetlenkedéssel végzik ki, eleinte sajnálni fogja az állatokat, de később már nem. A könyörület érzelme, az emberi szív legszebb virága, amely fogékony lelkében már fejlődésnek indult, a kegyetlenkedések láttára hervadni kezd és elhal, de kihal egyúttal érzéke embertársai nyomorúsága és szenvedései iránt. Nekünk pedig a célunk, hogy hazánknak vallásos, hazafias, jellemszilárd, vasszorgalmú és jószívű ifjúságot neveljünk. Igaz ugyan, hogy a mai világban jobban boldogúl az, ki inkább hallgat eszére, mint szívére, de a mai világ is boldogabb lenne akkor, ha benne az emberek több szívvel dolgoznának, mint amennyi ésszel.