Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

34 De az csak nem túlhajtott humanizmus, hogy az állatvédelem meg akarja akadályozni, hogy kutyák, macskák étlen, szomjan elhanyagolt állapotbau kóboroljanak az utcákon és a rémítő veszettséget terjesszék. Nem az embervédelmet, nem a humanizmust szolgálja-e az állatvédelem akkor, midőn gyógykezeltetéssel, védőojtásokkal, kiselejtezésekkel megakadályozza, hogy az emberiségre, de különösen a csecsemőkre nézve veszélyes gümőkóros állatok húsa, vagy azok termékei kerüljenek forgalomba és a családi élet egyedüli, fenséges kapcsa, a gyermek olyan tejet kapjon, mely a romboló gümőkor csiráitól mentes ? A mi fiatal állatvédő egyesületünk a madarak védelmével kezdte meg üdvös működését és már is több mint 250 darab mesterséges fészket és 20 drb etetőt helyezett el a balatoni parkba. Magán kertekbe is került belőlök szép számmal egyesek buzgólkodására és az egész télen szorgalmasan etették madarainkat. Védelmük érdekében Kukuljevic J. dr., a budapesti állatvádőlap szerkesztője, nálunk szép szakszerű felolvasást tartott. ?Védjük a hasznos madarakat!.: olvasható mindenfelé szép ligetünkben ; további áldásos munkálkodását örömmel várjuk. De most rajtunk a sor, siessünk mi is az egyesületnek segítségére minden tekintetben és vegyük iontolóra az országos állatvédő-egyesület következő mondásait : »Nincs olyan magtár vagy kamra, amelyikben ne lehetne találni egy kis rostaaljat, vagy gabonahulladékot a télen éhségtől sokat szenvedő madarak számára.« »Aki madárházikót és madárétetőt helyez el kertjében, azt soha nem büntetik meg a hernyók miatt és gyümölcsfái bőven teremnek.* Gyermekeinknek pedig már korán oltsuk a szivökbe : »A jó gyermek féli az Istent, szereti szülőit, tiszteli tanítóját, megbecsüli az embereket és szelíd az állatokhoz.« »Aki szereti a madarat, szereti a fát is, mert a fa ad fészket a madárnak és a madár védelmezi a fát.« Az iskolában tanuljátok meg és az életben gyakoroljátok a fák és madarak védelmét, ami nemcsak gyönyörűséget szerez, hanem hasznot is hajt és már az óvodában tanítsuk be Lithvay Viktória gyönyörű versecskéjét: Megveri az Isten, nem hagyja veretlen, Aki az állathoz, durva és kegyetlen ! S megáldja az Isten, oh de meg is áldja, Aki az állatnak, védője, barátja !