Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

16 képen becézgeti, reggelenként az ágyába ugrik, oda fekszik melléje, hozzá siműl egészen és csókolgatja. Az álnok macska, mely egész váratlanul harap és karmol, csak ritka kivétel, ez többnyire csak védelemből történik, mert igen gyakran kínozzák alattomos módon, orvul szegény állatot. Rendesen azt tartják, hogy a macskát nem lehet nevelni, de ez nagy igazságtalanság. Ha jól és okosan bánnak vele, nagy vonzalmat tanúsít az ember és nem a ház iránt, melyben felnőtt. A madarak kedvelői rászoktathatják macskájukat, hogy gazdájuk tollas barátait ne bántsák. Giebcl és Brehni több ide vágó példát Írnak le. »Egy macska nagyon benső barátságot kötött gazdájának a kanárijával és nyugodtan tűrte, hogy a madár a hátára szállt és valósággal játszogatott vele. Egyszer a gazdája észreveszi, hogy a macska hirtelen nagy sebességgel rárohan a madárra, megragadja a fogaival és morogva fölkapaszkodik egy szekrényre s közben egyre fogai közt tartja a kanárit. Valamennyien rákiáltottak, hogy a madarat megmentsék, de egyidejűleg látják, hogy egy idegen macska jött be a szobába s csak most találják el macskájuk igazi szándekát. Barátját akarta megvédeni és biztos helyre vinni a testvére elől, melyben nem bizott. Nincs anya még az emberek közt sem, aki a macskánál nagyobb gyöngédséggel és odaadással ápolná és tanítaná gyermekét. Az állat-élet kitűnő megfigyelője és páratlan tollú leirója, Brehm, részletesen tárgyalja müvében, hogy szülőinek volt egy anyamacskája, melynek teje az ellés után 10 A2 napra teljesen elfogyott és akkor a gondos anya a padláson elrejtett kölykeit egyenként lehozta és Brehm szülőinek gondozására bizta. Ugyanez a macska oly bensőséggel ragaszkodott apámhoz, írja Brehm, hogy a legjobb kutya sem jobban. Minden megfogott madarat hálából oda vitt gazdájának, tetszésére bizván, hogy ismét szabadon bocsássa, vagy besorozza gyűjteményébe. Lehet, irja Brehm, hogy csupa véletlen volt, hogy a derék állat nem akart megválni apám holttestétől és koporsójától s ha el is vitték, megint csak visszatért hozzá, de nekem mégis úgy tetszik, hogy érdemes ezt fölemlíteni. A macska a hidegebb országok kivételével, mindenütt megél, hol emberek laknak. Bőrét felhasználják, húsát némely országokban megeszik és állítólag nagyon Ízletes. Geojfroy-Sainl Hiller, a párisi ostrom egy ebédjéről szólva, nagyon Ízletesnek mondja a