Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

12 innivalója. Melegben többször fürösztessük meg őket. Ha az ölebet hetenként egyszer langyos vizzel és szappannal meg nem mossuk és bőrének állapotát gondosan meg nem vizsgáljuk, kellemetlen és hosszasan tartó bőrbajokkal fertőztethet minket, minők : a kutyariih, tiiszőrüh, kosz és tarlósömör. . Ügyeljünk arra, hogy láncra kötött házőrző kutyáinknak nyakörve legalább is 3—4 cm. széles legyen ; házát olyan helyre építsük, hogy a szél, az eső be ne hatolhasson, télen meleg, nyáron hűvös és nemcsak belül, hanem környéke is mindig tiszta és száraz legyen. Minden 14 napon belül fekvőhelyül friss szalmát kapjon és ha nyáron változtatjuk fekvőhelyét, házát kreolinnal, lysollal vagy hasonló külső élősdieket pusztító szerrel desinficiálni kell; a közönséges rovarpor erre nem alkalmas. Ha fekvőhelyül pokrócot használunk, ezt is többször fertőzteleníteni kell. Melegebb időben többször fürösszük meg, evő és ivóedényeit naponkint mosassuk ki és naponkint többször adassunk neki friss vizet. A kutya leg'rtózatosabb betegsége az ebdiih vagy veszettség, mely nem csupán a többi kutyákra és háziállatokra, hanem magára az emberre is rendkívül veszedelmes. E rettenetes baj, rendesen csak az idősebb kutyákat támadja meg. Högyes Endre dr. szerint, a legtöbb veszett eb hazánkban julius és augusztus, a legkevesebb november hónapban kóborol. »A veszettséget, Brehm szerint, arról lehet felismerni, hogy a kutya először is egész másként viselkedik, alattomosan barátságos, gazdájára is rámorog, amellett szokatlanul álmos és szomorú, mindig meleg helyet keres, gyakran odasompolyog eledeléhez, de nem eszik, ellenben mohón iszik vizet, noha mindig csak keveset és általában nyugtalanul, szorongva jár-kel. Emellett az is biztos jel, hogy a hangja megváltozik ; ugatását durva vonítás váltja föl. Elveszti étvágyát, csak nehezen tud nyelni, szája habzik, szemei zavarosak, sokat futkos, élvezhetetlen tárgyakat nyalogat és el is nyel; betegsége növekedtével pedig maga körül kapdos és minden ok nélkül harap.« Később elhomályosul a szeme, nézése kancsal, szemgyulladást is kap, szemtájéka és pofája megdagad, a nyelve nagyon vörös lesz és kilóg a szájából, melyből nyúlós nyál csöpög alá. Nemsokára már csak morog, de nem ugat, nem ismer meg senkit, végre már a gazdáját sem. Most már irtózni kezd a viztől és minden egyéb folyadéktól. Nem is fekszik le többé, hanem sunyi pillantással és leeresztett farkkal, nyugtalan sompolyog körül,