Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

4 A szeretetnek, melegségnek s elismerésnek hangja vegyül a szavunkba, ha róla megemlékezünk, mert előkelő szellemű, nemeslelkü, valóban jószívű ember volt. Kunc Adolf dr. a vasmegyei Sál községben született 1841. dec. 18-án. Korán árvaságra jutván, nagynénjének gondozása alá Keszthelyre került. A középiskolai tanulmányait a keszthelyi akkori algimnáziumban és a szombathelyi főgimnáziumban végezte. Innen 1857-ben a csorna-prémontrei kanonokrendbe lépett s ez úton később egyetemi hallgató lett Budapesten, ahol a tanári oklevéllel a doktori diplomát is megszerezte. Nagy előszeretettel foglalkozott a magyar, német és francia szépirodalommal, a földrajzzal, történelemmel és növénytannal, amelyekben igen nagy ismeretre tett szert; a fizikában és mathematikában pedig, amelyek szaktárgyai voltak, tudós hirében állott. Nagybecsű magánkönyvtárt szerzett, amely a prémontrei rend tulajdonába ment át. Már pappá szenteltetése előtt (1864. szept. 22.) működött a tanári kathedrán a keszthelyi gimnáziumban 1860—1862-ig, azután pedig a szombathelyi főgimnáziumban, amelynek 1873-ban igazgatója is lett. A rendtársainak bizalma 1884. junius 14-én a csornai préposti székbe emelte, a szombathelyi választókerület polgársága pedig országgyűlési képviselővé választotta. A tanári működését az alapos tudás, világos és élvezetes előadás s főleg az ifjúság iránt érzett igazi szeretete jellemezte, amely nála mindenkor a legkedvesebb formában nyilatkozott meg. Mint tiszta,