Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

42 az álom múnka-künnyebbítő, lelki nyugodalom-szerző és az ember életének legjob része. In Hercule. — Pünk. u. VI. b. Rámutat a mértéktelen alvás káros következményeire : Corpora nimium dormientium, foeda : color, ut morbo pallentibus; languidi, et evanidi albent, et in vivis caro morticina est : quanto plus tenebrarum in animo est? Stupet, caligat; rút-szinü, beteges, ostoba, a ki sokat aluszik. Az ilyenek: In eadem urbe antipodes sunt: velünk egy váras-lakván, éjet nappá, napot éjjé tésznek : éjjel vigyáznak,

1) észnek; nappal hevernek, alusznak. Epist. 122. — Pünk. VI. b. Azért is káros a sok alvás, mert időlopás, pedig méltán nevezik üdvösséges parancsolatnak : Praeceptum salutare azt, hogy : Tempori parce : az üdöt megkiméllyük. Epist. 88. Unius temporis honesta avaritia est : minden egyéb dologban gyalázatos a fösvénység, csak az üdö-kiméllésben dicsíretes. De brevit. vitae, c. 3. Azért: Brevissimo somno utor: satis est, mihi, vigilare desiisse.' Epist. 83. Partém noctium studiis vindico; non vaco somno, sed succumbo ; et oculos vigilia fatigatos, cadentesque in opere detineo : keveset alutt (t. i. Seneca), szunnyadással megelégedett, az étszaka részét olvasásban töltötte, vigyázással

2) fáradott ; és félig béhunyt szemeit munkában tartotta. Epist. 8. Vitám nobiscum dividit somnus : az álom osztozik velünk és életünk felét elvonsza. Ex tempore ') Virrasztanak, •') L. 1. j.