Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

40 A római jellemtől, különösen Seneca korában, igen távol állott a könyörületesség. És ő még erről az erényről is helyesen itél, mikor igy szól: Nihil aeque aegrum reficit, quam amicorum affectus : nihil aeque exspectationem mortis ac metum surripit : mikor a beteg embernek sem étel-ital, sem álom és egyéb künnyebbség nem kedves : megmondhatatlanúl újittya és a halál félelmeellen bátorittya jó-akaróinak látogatása. Epist 78. — Böjt. IV. b'. g) Mértékletesség, részegség, időtöltés. Finis edendi, bibendique, satietas est : hic plus edit, bibit ; ille minus : quid refert ? uterque satur est, uterque non sitit. Epist. 85. Pázmány Senecának e bölcs szavait a mennyei boldogságról szóltában (Pünk. u. II.) idézi, de le nem fordítja, csak példákkal és hasonlatokkal magyarázza. A többek közt igy szól : «Az egyik örök életben-is, a kinek bévségesb érdeme vólt életében, gyönyörűségesben láttya Istent, hogy-sem egyebek : de ebből a külömbözésböl senkiben nehézség, vagy kedvetlenség nem serked.» Az evésben való mértékletességet ajánlja Seneca e szavaival is : Temperantia voluptates, ad sanum modum redigit, nec unquam ad illas propter ipsas venit. Scit optimum esse modum cupitorum, non quantum voles, sed quantum debeas sumere : azt cselekszi a mértékletesség, hogy ember ne egyék gyönyörűségért, hanem szükségért, annyit egyék, a mennyit illik, nem a mennyit a torok kívánna. Epist. 88. — Pünk. u. IV. b. Kikel korának mód feletti torkossága ellen is.