Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1904

93 Csatlakozásuk kierőszakolására két mód volt. Az egyik az, hogy a gonosz parasztok a jóravaló és tehetősebb parasztokat a falvakban örökös zavargásaikkal, különösen gyújtogatásokkal, rémitették ; és igy, miután segélyt nem kaphattak, mivel a városokban a tönkrement emberek garázdálkodása hasonló eljárást követett a becsületes polgárokkal szemben, kénytelenek voltak a lázadáshoz csatlakozni.

1 A másik mód ép ily gonosz volt. Ez volt a »világi átok«. Aki nem akart belépni a lázadók »keresztény testvériségébe«, arra kimondták a »világi átkot«. Ez abban állott, hogy a »kiátkozottak minden közösséget megszakítottak : nem volt szabad neki élelmet, hust, sót, gabonát, italt és fát szállítani, vagy másnak megengedni, hogy szállítson; nem volt szabad tőle valamit vásárolni, vagy másnak megengedni, hogy tőle vegyen; az ilyen a piactól, legelőtől, erdőtől és viztöl »elzáratott«, s aki ez ellen vétett, hasonlóképen bűnhődött.

2 A sok fosztogatásban, gyujtogatásban és öldöklésben kommunisztikus törekvések megjelenését is látjuk. Itt kell megemlítenünk Eberlin von Qünzburg jellemző mondását, ki szerint az volt a parasztforradalom föoka, hogy »a szegények gazdagok, az alattvalók urak akartak lenni«.

3 Hogy Eberlin von Günzburgnak igaza van, hogy 1 Igy vallott a kihallgatás alkalmával az oberallgilui csoport vezetője, Knopf von l.uibas. Ezt bizonyítja egy kempteni krónika. Janssen II. 441. 2 Janssen II. 442. — Ks ezek merték hirdetni, hogy ők »a testvéri szeretetet munkálják az örök békével a mindenható Isten szava szerint és az isteni jogot akarják birni« ; »ök akarták testvéri szeretetből a köznépnek hirdetni az Ur szavát és a szent evangéliumot*. Janssen II. 443. 5 Janssen u. o. 434.