Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1904

43 rületére, sőt Bamberg városának polgárai is fellázadtak. Bamberg népét is, mint a Tauber melletti Rothenburgét, az uj tanok hirdetői lázították fel.

1 Itt ugyanis Schwanháuser és egy karmelita-szerzetes, Eucharius,

2 az uj evangéliumi szabadságot hirdették. A bambergiek 1525. ápril 11-én

3 keltek fel; a lázadásban az oroszlánrész Schwanháuseré volt, ki különösen a papi rend ellen izgatott. A püspök a szomszédos fejedelmekhez és a sváb szövetséghez fordult segítségért, de a mindenütt terjedő lázadások miatt sem a szomszéd fejedelmek, sem a sváb szövetség nem adhatott segítséget. Magára hagyatva, kénytelen volt alkudozásokba bocsátkozni

4 a lázadókkal. Miután az egyesült odenwaldi és Neckár-melléki parasztok Weinsberget bevették, miről későbben szólok a parasztok egyik tanácskozásán határozatba ment, hogy a hozzájuk csatlakozott Qötz von Berlichingen legyen az egyik vezér/' Ez meg is lett, sőt később, 1 525. ápril 24-én, a parasztok gundelsheimi gyülekezete fővezérré választotta" öt hipler ajánlatára, miután előbb belépett ez a lázadóknak 1 V. ö. Janssen II. 496. Bambergben és Rothenburgban már a városi radikálizmus szövetkezett aMorradalommal. Bezold 483. Bensen 377. 2 Zimmermann 341. 3 Janssen II. 497. Bensen 377. Zimmermann 341. 4 Zimmermann 342. Hires lázító volt még Bambergben Uhl von I'egnitz. Janssen II. 437. A bambergiek csak azon feltétellel akarták püspöküket uruknak elismerni, ha a papok és nemesek birtokait közcélokra foglalja le ; ezt a herrenalbi parasztok is felajánlották a speieri püspöknek. Bezold 484. 5 Zimmermann 404. 405. V. ö. Ranke II. 138. Oötz von Berlichingen csatlakozása nem volt kierőszakolt, mint mutatni akarta. 6 Janssen II. 511. Bezold 482. V, ö, Zimmermann 427—430. Bensen 163,