Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1904

84 rünk«.' Az így megerősödött waldshuti testvérek még erösebben tartottak prédikátorukkal, Hubmaierrel (Schreiber, Balthasar Hubmaier Taschenbuch für Qeschichte Süddeutschlands), ki Müller mellett a waldshuti szövetség lázadásának föelőmozdítója

2 volt. Hogy a forradalom terére lépett parasztok s különösen a lázongó Waldshut ellen sokáig nem került a sor erélyes intézkedésekre, annak nagy oka volt; Milanónak a franciáktól való bevétele óta Ferdinánd főherceg és innsbrucki kormánya nagy háborútól félt

3 s ez a félelem a fiatal Habsburgnak figyelmét az itáliai harctérre irányította. Meg az is aggasztotta Württemfcerg osztrák kormányát, hogy híre járt Ulrik, a bukott fejedelem és a parasztok magasabb rendű bujtogatója készülődésének elvesztett országa ellen. Tudjuk, hogy ö volt az oka a »szegény Konrád* lázadásának, mikor azután elkergették, a parasztok közé állt, mint néhány század1 Bezold 467. 2 Hubmaier korábban a regensburgi zsidóhajszában vitt nagy szerepet, azóta pedig az uj tanra adta a fejét (Bezold 466.) ; neki nem kellett pápa, császár, vagy fejedelem, hanem majd maguk közt — mondotta — csinálnak felsöbbséget (Stern, Cher die zwőlf Art. 57. 69.); hirdette, hogy nem fizetnek adót és tizedet, hogy »szabadnak kell lennie a viznek, halnak, erdőnek, mezőnek, rétnek, vadnak, madárnak® (Stern, Cber die zwőlf Art. 70. Janssen II. 468.) t. i. mindenki számára. Vele összeköttetésben volt Münzer (Janssen II. 469. Bensen 85. Stern, Lber die zwőlf Art. III. V. ö. Schlosser X. 493.), ki 1524 őszén klettgaui tartózkodása alatt a stűhlingeni grófságban és a szomszédos helyeken izgatta a népet evangéliumi mondásokkal, hogy „miként kell az embereknek uralkodniok" (Janssen II. 469) ; volt Münzer Qriesheimben és Hegauban is s mindenütt Izrael megszabadításáról s egy mennyei birodalomnak a földön való megalapításáról beszélt (Ranke II. 129. Zimmermann 210. Janssen II. 469. V. ö. Baumgarten li. 3 >8.), s miután a lázadás magvait elhintette (Stern, Ober die zwőlf Art. 35. 36) a testvériségről tartott beszédeivel, Thüringiába ment (v. ö. Stern, Cber die zwőlf Art. 37.), de az összeköttetést tovább is fenntartotta. 3 Bezold 467. V. ö. Baumgarten II. 397.