Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1904
30 midőn szorgalmas munkájukkal a saját maguk élelmét akarták biztosítani és termésüket hazavinni, a földesúr neje minden keresztény szeretet nélkül kényszeritette őket fontos munkájuk abbanhagyására és aprólékos dolgoknak elvégzésére. Midőn 1524. junius 23-án a stühlingeni grófság parasztjai összegyülekeztek 1 és fegyveresen vonultak uruk, Lupfen gróf vára elé, 2 kijelentve, hogy többé nem végzik el a túlságba vitt robotokat és szolgálatokat, 3 akkor egy olyan paraszttömeg fogott fegyvert, mely már nem tudta eltartani feleségét és gyermekeit, nem tudott a földesúri követeléseknek 4 eleget tenni s igazságos Ítéletet sem találhatott földesuránál. 1 Schlosser X. 491. 2 Janssen II. 465. Baumgarten, Qeschichte Karls V. II. 388. V. ö. Ranke II. 129. 3 Zimmermann 198. Oechsle 75. Janssen II. 465. Bezold 465. Bensen 85. V. ö. Stern, Cher die zwölf Art. 101. 4 A parasztok nemcsak a személyi szolgálatok nagy számát végezték, nemcsak a mezei munka minden neme nehezedett vállukra, hanem bort is szállítottak a földesúr és várnagya számára, számukra halásztak és a vadászatnál nekik segítettek. Előttük azonban az erdő, mező és viz egyaránt »el volt zárva«. Az uraság vadászterületét sokszor a parasztok földjére tette át, a hajtóvadászat az ö földjeiknek és rétjeiknek ártott, a vetésüket legázoló vadat elijeszteni, vagy megfogni nem volt szabad. A vadászkutyákat a parasztok tartották, etették és jaj volt, ha a kutyáknak baja esett. Nem volt elég a személyi rabságból származó számos adó, a gróf kapzsisága a bitang marhát, melyet a tilosban fogtak, magának tartotta meg. Nem volt csekély teher a grófi várnak tiizi- és építöfával való ellátása. Ludjaikat és kacsáikat a parasztok nem adhatták el szabadon, mert azokat előbb fel kellett vinniök a várba, ahol válogathattak bennük. Az elmarasztalt paraszt birságát akárhányszor felemelte a földesúr. Nagyobb vétkek elkövetésekor a gróf kiszuratta jobbágyainak szemét, legtöbbször a vadászati kihágásokat büntette ezzel ; hogy pedig mi volt a nagyobb vétek, azt a gróf mondta meg, ki bírói és büntető hatalmát a legönkényesebben gyakorolta. V. ö. Bezold 465. 466. V. ö. Schlosser X. 492.
