Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1903

7 vidékének nagyon gyakori és közönségesnek feltűnő halfaja a tudományra nézve esetlegesen értékkel ne birjon. Talán ezen összeállitás ösztönzésül fog szolgálni arra, hogy hazánk különböző vidékein működő szaktársaim e még most is hiányos halrajz tökéletesítéséhez hozzájáruljanak és megfigyeléseiket valamely szaklapban közöljék. A természettudományokat kedvelő nagy közönség — nevezetesen erdészek, orvosok, mérnökök és minden igazi természetbarát e téren sokat tehetnének. Sőt a középiskolák érettebb ifjúságának közreműködésére is számithatnánk, mert talán nem volna oly nagy áldozat tőlük, hogy azon intézetnek, mely szellemi kiképeztetésükről gondoskodik, gyüjtenének nemcsak halakat, hanem mindenféle természetrajzi tárgyakat. Megpróbálta már ugyan több magyar szakember halak gyűjtésére felkérni a művelt nagy közönséget, de tudtommal egyiknek sem jutalmazta fáradozását valami nagy siker. Ezen sikertelenségnek okát első sorban nem az ügyszeretet fogyatékosságában vagy a jóakarat hiányában keresem, hanem abban, hogy igen sok természetbarát azért nem gyűjtötte össze lakóhelye vizeinek halait, mert azon jóhiszemben élt, hogy e vizeknek ugy is ismerik már halait, mások meg ugy gondolkoztak, hogy vizeikben mind csak olyan közönséges fajok élnek, melyek mindenütt előfordulnak és hiába való munkát végeznek és a tudományon úgy sem lendítenének semmit,