Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1903

12 kein milyen sokféle néven különböztetik meg és ha valaki meg akarja tudni, hogy valamely vízben valamely halfaj előfordul, azt csak úgy tudhatja meg. ha azt a halat azon vidéknek népies nevén keresi, mert helyesen jegyzi meg Hermán Ottó .... »mert csak igy van meg a mód, hogy adott halfajt, adott vidéken azon (néven) keresünk, amelyen ott a halászság ismeri.« De a népies elnevezések ismerete a szakembernek is nagyon megkönnyebbíti feladatát. Aki ugyanis a Balaton Keszthely melletti részének halfajait össze akarja gyűjteni, a tudományosan megállapított magyar és latin elnevezésekkel néha nem boldogul, mert a lapos keszeget halászaink »cápák eszegnek,« az ezüstös balintot »dobóka vagy dobóka keszegnek, az ónos jászt »kelé-«nek vagy »kele halnak« a pirosszemü kelét, ha nagyobb »pirosszárnyú-cnak, ha kisebb »pirká«-nak hívják. A fiatal sugár kardost »gardakisznek«, a fiatal ragadozó önt, »önborjú«-nak nevezik. Ha középnagyságú 1—2 kilogramm súlyú fogas süllőre van szükségünk, »harcsa süllőt« kérjünk, ha pedig egészen nagy sugár kardost vagy ragadozó őnt akarunk beszerezni, »vezér garda< vagy »vezér őn< néven nevezzük meg. íme néhány balatoni népies hal név, melyeket Hermán Ottó még annak idejében nem ismert és én gyűjtöttem. A magyarországi halak csoportos szótárának közlése tehát azt is eredményezhetné, hogy még bővülhetne is, ha a müveit nagy közönség mind-