Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1902

13 és nővendégek sereglenek egybe közös étkezésre, lakomára: mulatnak, enyelegnek. Róma tűzhelye a Vesta-szüzek örizetére van bízva, férfi oda nem melaet, csak az egypontifex; a fegyelem szigorú, lakomáról s más efféléről szó sincs körülötte. A tüzet őrző Vesta-sziizek a családi tűzhely őrzésénél szereplő családanya állását töltik be. Hogy többen vannak, nem nehézség, hiszen egy vagy kettő seliogy sem tudott volna megfelelni annak a nehéz feladatnak, mely kötelességük volt: a szent tűz éjjel-nappal való folytonos őrzésének. Különben fej kötőjük is azt mutatja, hogy a családanya szerepét játszották. A családatyaság pedig velük szemben a pontifex maximusra háramlóit. Ennek hatalma a belépés pillanatától fogva, mikor úgy »fogja«, »capit« az illető papnőt, kiterjed a szolgálatidé minden esztendejére ós az egész testületre. S az a hatalom, mellyel felügyel, vesszőz, büntet, itél rajtuk, maga a teljes atyai hatalom, a római családi élet fő-fő jellemzője. Eddig úgy látszik, hogy nemzeti alapon fejlődött intézménnyel van dolgunk. Már előbb is rámutattunk azonban idegen hatásra, nevezetesen görögre, mikor a körtemplomról volt szó. Mert honnan is vették volna a rómaiak a körtemplom gondolatát, ha sem az ősrégi kunyhókból, sem az etruszkoktól való származását nem fogadjuk el? Amazt nem fogadtuk el, emennek pedig semmi alapját nem látjuk az etruszkoknál, tehát nem is építhetünk rá semmiféle következtetést.