Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

8 Dobogó szivü, szép menyasszonyát Elhozza az ifjú felebarát, — És szivem elfogul öröm miatt, Az ünnepélyes esküszó alatt. Kihez már a 113'ugalmas est közel, A haldokló ágyához megyek el ; S ki lehullt, mint fájáról a haraszt, A temetőbe kikísérem azt. Ekként velem rokon, barát a nép. Nemes barátnő ! pályám nemde szép ?" A ki igy fogja fel nemes hivatását, annak szeme gyakran önkéntelenül is az égre emelkedik. De lia állásának magasztos kötelmei nem fig}

Telmeztették volna is a költőt a vallás vigasztaló erejére, volt elég bánata, mely csak a felhők felett kereshetett gyógyitó balzsamot. Mert hisz : „A nap is fénnyel, majd borúba' kel: Fájdalmam is van annyi, mennyi kell !" mondja szépen tovább az idéztem költeményben. Az emiitettem két forrás, melyből Tompának vallásos szinezetü költeményei fakadtak, azt mondhatni, elég bőven csergedezett. Igaz ugyan, hogy, mint látni fogjak, viharzó lelke sokszor nem találja meg a kellő egyensúlyt, mikor ráráborúl a kétkedés sötét felhője s mikor a szenvedő ember és pap mintegy küzdeni látszik egymással ; de azért mégsem tudok egészen belenyugodni Erdélyi János jeles kritikusunk következő szavaiba : »A vallásos költészet nálunk teljeseit műveletlenül hever s Berzsenyi Fohászán kivül alig jut eszünkbe valami, ha szent érzelmek poesisáról van szó. Nem liatotta-e meg soha is lel-