Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

41 Egészen vallásos hangulatú költemény Jézus és a nép, melyet, mint fennebb láttuk, Erdélyi legtöbbre becsült Tompa vallásos költeményei között. A beszély alapeszméje megvan az evangéliumból merített jeligében : »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mát. 9, i.« Ez a, szép erkölcsi igazság világosan sugárzik ki az evangéliumok egyszerű keresetlenségét oly művésziesen utánzó költeményből. Nyelve, hangja méltó a nemes tartalomhoz. Jézus néhány tanítványával Jeruzsálem felől jövet egy fánál nagy népcsődülettel találkozik. A fa alatt egy beteg-férfiú, mellette egy szegény asszony. A tömeg ez utóbbit akarja megkövezni, mert nem vett részt a nagy áldozatban és egy idegen embernek nyújtott testi-lelki vigasztalást. Az Ur megdorgálja a szívtelen tömeget, de ez végleg csak ama csuda láttára adja meg magát, mikor az Üdvözítő akaratából a szél érett gyümölcsöt ráz le a száraz fügefáról. Ez a történet, úgy a mint Tompa előadja, egészében nincs meg az evangéliumban ; de megvannak részletei. Mindenek előtt eszünkbe juthat az irgalmas szamaritánus, ki szintén idegennel tesz jót ; továbbá a biiuös nő, kit a tömeg hasonlóképen meg akar kövezni. Az elszáradt fügefa is többször előfordul az evangéliumban. Ugy látszik tehát, hogy ezek a részletek olvadtak egységes egészszé Tompa lelkében s ezeknek köszöni létrejöttét e minden tekintetben jeles elbeszélő költemény.