Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

39 a magyar költő vég szózata : »Fölfelé . . . csak fölfelé ! !«, mely ly el a nagy, a mérhetetlen útra volt indulandó, a melynek rejtelmeiről annyit tűnődött, de melyet erős hitével mindig egy boldogabb élet kezdetének tartott. in. Láttuk az eddigiekben, hogyan nyilvánul a vallásos érzés Tompa lirájában. Hátra van még, hogy e tekintetben egyéb fajú költeményeire is kiterjesszük figyelmünket. Elbeszélő irányú költeményei is azt mutatják, hogy szereti a bibliai tárgyakat, vonatkozásokat. Sámson, Héber legenda, A kísértő, Heródes, Jézus és a nép, Aninon és Támár mind a bibliára utalnak, sőt bizonyos tekintetben még A félkezii koldús is, melyben a költő a negyedik parancsolat fontosságát akarta tanulságos beszély alakjában megmagyarázni. Általában e beszélyek, balladák és regék nagyobb részben erkölcsi célzattal készültek. Innen van, hogy az elbeszélés tárgyilagos hangja itt-ott megszakad s a költőn erőt vesz moralizáló hajlama. Ezt látjuk félkezii koldus-ban, hol Tompa saját gondolatait igy szövi be : „Szelídséggel a nő mindig többre mégyen !" — vagy „Hejh mert a jó asszon}

7 nagy Isten-áldása!" Továbbá a hol elmondja, hogy Vagyonos Pál (A félkezü koldús) nem jól bánt édes anyjával