Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

35 pítse imádságát, melyben a zsoltár hangján igy imádkozik : ,,Bocsásd ki lelkedet: s ég, föld ujjá leszen,

1) Melegség habzik át, a dermecU- sziveken, S ezer nyelv áld, kiált, kiket szavad felold. Tekints ránk s óvj, nehogy télnek s éjnek frig3'e Szivünk' hideg, sötét levertségig vigye ! S legyünk kétség miatt széltől hányott pehely; Te másaid vagyunk ; — de mégis földi por, Sok álnok ellenség megejt, földhöz tipor . . . Küzdj mellettünk tehát s perlőinkkel perelj !" Az isteni gondviselés magasztalása az a sajátságos szerkezetű kis vers, mely az En cimet viseli. A szegény vak nőnek elhal férje s magára, marad kis leánj^ával. Az anya nyögő panasszal kérdi : »Ki táplál minket ?« A kis lány felel . >En !« De ez is elpusztul. A szegény anya újra kenyérkereső nélkül marad. Előbbi kérdésére újra hallja a vigasztaló feleletet: »En !« Ez a jó lelkű emberek szava, kiket Isten jósága biztat arra, hogy a szegényt étellel, itallal ellássák. Nem is lát a vak asszony szükséget, korsaja, kosara mindig tele van s ha hálából éjnek idején fel-felfohászkodik, hallj a co közeli súgást kérdésére : »En !« Ugy látszik, Tompa e költeménye is a sz. írás hatása, alatt keletkezett, mert az itt szereplő özvegy sorsa nagj-on hasonlít a bibliai sze') V. ö. 103. zsoltár. Emittes spiritum tuum et creabuntur: et renovabis faciem terrao. 2) V. ö. Sicut st.ipula ante faciem venti. Vagy. 34. zsoltár. Fiant, tamquam pulvis ante faciem venti. 2